Horváth Mihály: Magyarország függetlenségi harczának története 1848 és 1849-ben - 3. kötet (1871)

Tizenegyedik könyv: Aradon

582 Tizenkettedik könyv. A katasztrófa. 1849. okt. szenvedett még a tábori legénység. A kenyér- és husadagok oly szűken szolgáltattak ki nekik, hogy valóságos éhséget szenvedtek. Az Ínségnek, élelem- s ruhahiánynak következményei sem késtek jelentkezni: a mintegy öt ezernyi népből kevés napok alatt négy száznál többen haltak el minden ápolás és lelki vigasz nélkül, nyomorultan. E nyomor súlya alatt a honvédek szökdösni kezdének elhagyott hazájokfelé; de jobbára elfogatván, ütlegekkel hajtattak vissza a táborba. Sem haza nem bocsáttatának, sem az élet szükségeivel nem láttattak el kellőleg. Szeptember második felében, Kossuth sürgetéseire némi enyhülés állott be szomorú helyzetűkben. A mezetlenek felruháztattak, s valamennyien jobb és bőségesebb eledellel láttattak el. Sorsuk ezen anyagi javulása mellett azonban új erkölcsi gyötrelmek áraszták el menekülteinket. Az említett kedvezéseket ugyanis nem egyedül Kossuth közbenjárása eszközlé: Zia basa a csalogatás és rettegtetés minden fortélyait megkisérté irányukban, hogy őket az izlamra térítse. Szándékosan híresztelteté, hogy kiadatásukat csak az izlamra térés fogja meggátolhatni; anyagi állapotaikat is csak e térítgetés sükerének reményében enyhítette. Az orosz és osztrák kormányok mindjárt kezdettől fogva nagy erélyt fejtettek ki, hogy a portát kiadásokra indítsák. Báró Stürmer, konstantinápolyi osztrák követ, már aug. 24-kén vett e tárgyban utasítást kormányától, mely szerint az 1739 ki belgrádi békekötés 18-dik pontjának értelmében a menekültek kiadatását követelte. Az orosz czár pedig saját kezével írt levelet a szultánnak, melyben a kainardjii békekötés 2-dik czikke szerint az orosz alattvaló lengyelek kiadatását azon fenyegető megjegyzéssel sürgeté: „vajha ez ügy ne támaszszon felhőt kölcsönös viszonyainkban." A török kormány csak hosszú tanácskozások után mondta ki az ügyben a maga határzatát. Resid basa nagyvezér, nem kevesbbé emberiségi érzetből, mint a kormányára bízott birodalom érdekéből, eleitől fogva határozottan ellenzé a mene-