Horváth Mihály: Magyarország függetlenségi harczának története 1848 és 1849-ben - 3. kötet (1871)

Kilenczedik könyv: A harcz a szövetséges osztrák-orosz hadak ellen Görgey elvonultáig Komáromból

ötödik fejezet. Az erdélyi események július közepéig. 307 megfordulva, véget vetettek az üldözésnek. A szeredfalvi hid- ja* nál ezután, melyet részben felszedett, erős őrséget hagyván, többi hadaival Tekére ment, ott várandó be az érkező segélyt. Jött ugyan Szász-Régenbői némi had, de alig több, mint a mennyivel a veszteségek által megfogyott seregét ismét 6000-re egészíthette ki. Bőségesebb segély helyett, azon jelentés érkezett hozzá, hogy a muszkák, kik Brassónál betörtek, mint mi is mindjárt elbeszélendjük, mindenek előtt a székely földet akarják meghódítani. Meggyőződvén ebből, hogy több segélyre számot nem tarthat, jul. l-jén hadával ismét Besztercze felé indult, hol aztán állomást is foglalt, előőrseit Wallendorfra küldvén. Itt veszteglett a sereg tovább egy hétnél; mert Grotenhjelm nem mozdult Borgóról; Bem pedig meggyőződött, hogy amannak kétszerte számosabb serege ellen sükerrel nem működhetik. O maga levél- és nyilatkozvány-irással foglalkodék. Emevvel a muszkák betörése miatt megfélemlett népet akará bátorítani s lelkesíteni az elszánt ellentállásra, minek biztos sükert igért, ha a nép magát férfiasan viseli. Jul. 3 kán egy kiáltványában hirdeté, hogy a muszkákat a borgói szorosba zárta; más hadai Brassó felé vannak útban, hogy az ott betört ellenséget nyomják vissza. Két nap múlva egy más kiáltványt bocsáta ki, avval biztatván a nemzetet, hogy az orosz hatalom koránt sem oly nagy, mint közönségesen hiszik ; hogy Oroszországban forradalom van készülőben, mi ha kiüt, a muszka hadak mind visszahivatnak. Kelljen fel tehát a nép; védje magát addig is minden erejéből; űzze vissza az ellenséget Oláhországba, hol szinte felkelés készül ellenök stb. Úgy látszik, Bemet, mióta a Bánságból visszatért, néhány forradalmi szellemű oláhországi román környezé, kik vele elhitették, hogy a muszka pártfogást megunt szabadelvű párt nagyon hajlandó volna a felkelésre, ha Erdélyből, vagy épen Omer basától támogattatnék. E napokban a basához is írt egy újabb levelet, melyben őt mindenkép ösztönzé a muszkák megtámadására, egyebek közt avval is kecsegtetvén őt, •20*