Horváth Mihály: Magyarország függetlenségi harczának története 1848 és 1849-ben - 3. kötet (1871)

Kilenczedik könyv: A harcz a szövetséges osztrák-orosz hadak ellen Görgey elvonultáig Komáromból

306 Kilenczedik könyv. A harcz július közepéig. 1849. Jun. völgyből hátrált zászlóaljakkal egyesülvén, a dézsi sánczokban készülték ellentállásra. De az ellenség nem nyomult előre; Grotenhjelm, be akarván várni, míg Lüders betörésének sikeréről hírt vesz, Borgónál maradt, előőrseit Jádig rendelvén ki. Bem harczai Bem 24-kén Nagyváradról visszatérve, Dézsnél találta körűi. Dobay seregét, ki ellen haragja, az erélytelen védelem s nagy hátrálás miatt, mint mondják, oly hevesen felforrott, hogy őt hadi törvényszék elébe akarta állítani. Más nap tüstént viszszaindult az orosz tábor felé; ez éjet Somkeréken, a következőt Beszterczén tölté s 27-kén Jád és Borgó közt találkozott a jöttének hirére elejébe nyomult ellenséggel. A csata délelőtti 11 órától mind estig hevesen folyt, elébb ágyútűzzel majd rohamokkal. Estenden Bem a muszkák jobb szárnyát oldalba ügyekezett fogni; de a kísérlet meghiúsult, mire Bem zászlóaljait Jád mögé, Grotenhjelm a magáéit Borgóra vonta vissza. Június 28-kán Bem Wallendorfnál állitá fel hadait, nem ugyan azért hogy támadjon, hanem hogy készületlen ne legyen, ha megtámadtatnék. Meggyőződvén, hogy a több mint kétszerte számosabb ellenséget gyönge hadával, mint óhajtá, Bukovinába vissza nem űzheti, a mult napi harcz után rögtön erősítésekért küldött a székely földre, s ezek megérkeztéig támadni nem, csak védeni akarta magát, ha megtámadtatnék. Es nehogy ez esetben a szász-régeni úttól, melyen az erősítésnek érkezni kell vala, elvágassék, hada javát jobb szárnyán állitá fel. Az orosz vezér azonban hihetőleg sejté Bem tervét, s délután egy óra tájban támadást intézett. Bem több óráig ugyan, de csak védőleg folytatá a harczot; s megelégedvén azzal, hogy zászlóaljai az ellenség több rohamát viszszaverték, estenden, a tekéi uton a székely föld felé húzódott vissza, a hátvédet, mint mindig, úgy most is, maga képezvén ágyúival. A muszkák egészen Sófalváig kapkodták a hátrálókat; itt azonban Bem ágyúival előre rugaszkodván, azokat egy domb mögé rejté, s onnan oly szörnyű golyózáporral fogadta a hadai után nyomuló muszkákat, hogy ezek rögtön