Horváth Mihály: Magyarország függetlenségi harczának története 1848 és 1849-ben - 3. kötet (1871)

Kilenczedik könyv: A harcz a szövetséges osztrák-orosz hadak ellen Görgey elvonultáig Komáromból

ötöilik fejezet. Az erde'lji események jnlius közepéig. 305 volt felállítva egy csiki zászlóaljjal. Előőrsei oly vigyázatla- i84t». Jun. nok voltak, hogy magokat meglepetni engedték. Őrnagyuk erre az egész zászlóaljjal minden ellentállás nélkül Kis-Ilovára hátrált, hol az Hova és Szamos völgyei egyesülnek. A nagyobb orosz oszlop Radna táján talált ellentállásra, melyet Klement őrnagy a 12-dik zászlóaljjal tartott elfoglalva. De Klement sem érzé magát képesnek a csatára a háromszoros orosz erő ellen, s még az nap megkezdé hátrálását a Szamos mentében, hol aztán Kis-Ilovánál Sándor zászlóaljával egyesűit. A két zászlóalj itt 20-kán megkísérté az ellentállást; de megnyomatván, folyton harczolva, Naszódig húzódott vissza, onnan más nap Bethlenbe vonulandó. Igaz, hogy a két zászlóalj az Ilova-völgyben az oroszok négy zászlóaljával állott szemben; kétséget mindazáltal nem szenved, hogy erélyesebb parancsnokok alatt sokkal több erőt s ellentállást lett volna képes kifejteni. A borgói szorost a 31-dik és egy székely zászlóalj llluczánál védelmezé, Damaszkin, Sárosi és Kálnoky őrnagyok vezénylete alatt. Springinsfeld június 21-kén támadta meg Uluczát, hol aztán több órai harcz fejlődött ki. Az osztrák dandárnak folyton sükerrel álltak ellen vitézeink, úgy hogy ez egy talpalatnyi földön sem nyomulhatott előre. Majd azonban két orosz zászlóalj is segedelmükre jött, melyek a hegyeket megmászván a mieinket hátmögül fenyegeték. Zászlóaljaink ennélfogva a borgói sánczokba vonultak vissza. E sánczokat 22-kén reggel Grotenhjelm zöme hét orosz zászlóaljjal s az osztrák dandárral támadta meg. Dobay alezredes épen nem akadályozta az ellenség kifejlését; de midőn tényleg megtámadtatott, vitézül védte magát különben gyönge sánczaiban négy zászlóaljával. A védelem mindazáltal csak addig lőn lehetséges, míg a muszkák a magaslatokat jobbról s balról meg nem mászták. A mieink ekkor élénk kereszttűzbe fogatván s hát mögül is fenyegettetvén, kénytelenek lettek mintegy három órai védelem után a sánczokból ki — s Beszterczén keresztül Bethlenbe vonulni, hol aztán a radnai Horváth M. A függetlenségi harcz tőrt. 111. 20