Horváth Mihály: Magyarország függetlenségi harczának története 1848 és 1849-ben - 3. kötet (1871)
Kilenczedik könyv: A harcz a szövetséges osztrák-orosz hadak ellen Görgey elvonultáig Komáromból
300 Kilenczedik könyv. A harcz július közepéig. 1849. jun. mindenütt bevágva találta, csak nagy erőfeszítéssel s kerületekkel jutott el negyed napon az említett város romjai közé. Az oláhok most tömegesen sehol sem álltak ellen; s csak apróbb csapatok kapkodtak a hátvédben s élelemszerei körül. Kemény Abrudbányáról az Aranyos völgyébe, Topánfalvára szándékozott nyomulni s meg is kezdte menetét; de már Kerpenyesen tapasztalá, hogy minden élelmiszer gondosan el van előtte takarítva. Nehogy tehát Hatvani sorsára jusson, meg visszatért Abrudbányára, pár napi pihenés után azt is elhagyni szándékozó. De alighogy megindult június 16 kán Zalatna felé, midőn ugyanazon vidéken, hol Hatvani hada sírját lelte, Axente praefect alatt mintegy 10—12 ezernyi felkelt oláh támadta meg őt, nem rendes harczban, hanem golyó és kőzáporral a szoros utak tetőiről. Az ágyukat csak a hátvédet vezénylő Forró ezredes lélekjelenléte s a derék 11-dik zászlóalj önfeláldozása mentette meg a veszélytől. Seregünk az éjet Zalatna romjai közt töltvén, más nap Fehérvárra érkezett. Zarziczky ezredes, kit Bem még a tavaszszal bízott meg a magyar községeket a havasi oláhok lecsapásai ellen védő őrvonal felügyeletével, Kemény hadjáratával egy időben Bánfi-Hunyad és Gyalu felől is megindítá a két helytt öszpontosított őrvonalt. A Hideg-Szamos völgyében, Mariselen kell vala egyesülni a két csapatnak, s onnan Keménynyel szemben haladni a hegyeken keresztül az Aranyos völgyébe, Topánfalvára. De Bem, ki épen e napokban utazott Nagy-Váradra, hogy Kossuthtal találkozzék, s már az oroszok betörési készületeiről is vett volt híreket, e hadjáratot visszaparancsolta. A gyalui hadat épen indulásakor érte a rendelet, ez tehát visszafordult; a bánfi-hunyadi csapat azonban, elébb indulván, már nem vehette a parancsot, s Mariséiig érvén, ott megállapodék, bevárandó a gyalui társakat. Ezek helyett azonban más nap virradóra egy tömérdek oláh csapat fogta őket körül. Két kínos napot és éjet tölte itt a maroknyi had, folyton nyugtalanítva az oláhoktól. Végre, látván, hogy hasztalan várnak a
