Horváth Mihály: Magyarország függetlenségi harczának története 1848 és 1849-ben - 3. kötet (1871)
Kilenczedik könyv: A harcz a szövetséges osztrák-orosz hadak ellen Görgey elvonultáig Komáromból
Negyedik fejezet. Bács-báusági események julias közepéig. 291 a magas és meredek partú Bárra patak mögött, mely a Te- 1849- M. lecskai dombok egy ágát ketté hasítva, Hegyesről Szeghegy és Feketehegyen keresztül foly s a sz.-tamási mocsárokat táplálja. E jó fekvésben, Hegyes és Feketehegy közt nyúlt el a magyar sereg oly módon, hogy bal szárnyunk Feketehegynél majdnem hátába esett a patakkal éles szöget képező országúton Hegyes felé nyomuló császári seregnek. És mihelyt vezéreink észrevették, hogy ez Hegyest megközelítette, a tábor hosszában meggyújtott máglyák által azonnal jelt adtak a támadásra. Legerősebb volt ez balszárnyunkon, honnan gyalogságunk s lovasságunk rögtön az ellenség oldalába s hátába esvén, magát a löveg-tartalékot és lőszerkészletet is oly nagy veszélylyel fenyegette, hogy azt a fedezésére hátrahagyott dandár csak az által lőn képes megmenteni, hogy vele együtt rendetlen futásban vonúlt vissza Verbászra. A bán, ki Verbászról kiindulva, reményteljes büszkeséggel számítgatá környezete előtt a biztosnak tartott eredményt, melyet a magyar sereg meglépéséből nyerend, bámulva vette észre, hogy önmaga lőn a meglepetett. Mihelyt tehát jobb szárnyának megfutamlását hírül vette, a balszárnyon lévő Ottingert is Szeghegy felé a jobbszárny támogatására küldötte; s maga is oda sietett két üteg 12 fontossal. Ekkor azonban meg Guyon tört ki Hegyesről az ellenség meggyöngült balszárnyára s azt Verbász felé űzte. A bán végre meggyőződött, hogy lehetetlen az elveszett ütközetet helyreállítani, s egész seregénekjeit adott a visszavonulásra. Ez futásszerű gyorsasággal, nagy rendetlenségben ment végbe. Verbászt még a délelőtti órákban elérte, egészen a csatornáig űzetve huszárainktól, kik a hátvédét képző Castiglione vértes dandárába gyakran bevágtak. A bán szerencséjére, Kmetynek jul. 14-kére az volt rendelete a fővezértől, hogy e napon Veprováczig nyomuljon, s a támadást onnan csak 15-kén intézze. O tehát, miután az e 19*
