Horváth Mihály: Magyarország függetlenségi harczának története 1848 és 1849-ben - 3. kötet (1871)

Kilenczedik könyv: A harcz a szövetséges osztrák-orosz hadak ellen Görgey elvonultáig Komáromból

292 Kilenczedik könyv. A harcz július közepéig. 1849. Jui. tájra kiküldött császári dandárt visszaűzte, Veprovácznál azon oknál fogva is szükségesnek látá a megállapodást, mivel hada másfelé indított osztályainak csak estve kell vala hozzá csatlakozniok. A bán azonban, ki ezt természetesen nem tudhatá, Veprovácz felől is minden órán félhetvén a támadástól, csak annyi időt töltött Verbászon, mennyi azon intézkedések megtételére kívántatott, melyek által visszavonulásának folytatását biztosíthatá5 s nyomban Kis-Kérre indította seregeit. De még ott is csak két órai pihenést s étkezést engedett azoknak s egész éjen át folytatta útját a Sajkáskerületbe, hova 15-kén még sötét reggel érkezett meg. De szükséges is volt e gyorsaság, mertGuyon a csatorna mellett a hátrahagyott utóhadát haladék nélkül megtámadta, s elébb a sánczok közé, onnan pedig Kis-Kér felé űzte, melynek táján elfáradt vitézeink felhagytak az üldözéssel. Ugyanazon időben, midőn Guyon Verbásznál az ellenség hátvédét Kis-Kér felé űzőbe fogta, a Földvár felé kiküldött csapataink is megtámadták az ott lévő császári dandárt. Ez épen akkor vévén a rendeletet, hogy Mosszorinba a titeli fensíkra vonuljon vissza, rövid harcz után megkezdte hátrálását, miben a mi gyöngébb csapatunktól nem is háborgattatott. A bán e napon át 700 és néhány emberét vesztette el holtak és sebesekben. Nagyobb volt még erkölcsi vesztesége: különben is kedvetlen hadaiban oly nagy lőn a lehangoltság, hogy azokkal még az erős de egyébiránt élelmet sem adható titeli fensíkon sem vélte maradását tanácsosnak, s legtöbbet szenvedett osztályait Kovilból még 15-kén, a többieket pedig a következő három napon átszállította Karlóczára, csak egy pár dandárt hagyván Knicsanin megerősítésére a fensíkon. A szép győzedelem részünkről 80 halott és 145 sebesült vitézünkbe került. E téren ezentúl semmi jelentékenyebb esemény sem folyt le, mert egy részről hadaink innen a hegyesi győzedelem után nem sokára más harcztérre tétettek át; a bán pedig