Horváth Mihály: Magyarország függetlenségi harczának története 1848 és 1849-ben - 3. kötet (1871)

Kilenczedik könyv: A harcz a szövetséges osztrák-orosz hadak ellen Görgey elvonultáig Komáromból

282 Kilenczedik könyv. A harcz július közepéig. 1849. jun. kierőszakolja. De mivel az átkelésre kevés komppal s hajóval rendelkezhetett, erőködése ennek is meghiúsíttatott. Ez volt Perczel utolsó kisérlete Titel ellen, mert a következő napokban Jellasics Szalánkeménnél egész seregével átkelt a Sajkás-kerületbe, minél fogva ott, miután serege már elébb két új zászlóaljjal szaporodott, mintegy 25 ezer fegyveres létezett a titeli fensíkon. Most már Perczel nemcsak hogy nem gondolhatott többé annak megtámadására; hanem közeledni látá azon időt is, melyben magának végkép el kellend vonulnia e vidékről, nehogy az ellenségnek mintegy háromszorta nagyobb ereje által Péterváradba szoríttassék. Mielőtt azonban elvonulna, még egy csapást akart mérni nem ugyan Titelre, hanem a Duna jobb partján lévő császári zárlatseregre, mely Mamula és Halavanya dandáraiból állott. Mialatt tehát Jellasics a Dunán, hézagos hidkészületein nagy bajjal kelt át a Sajkás-kerületbe, ő a maga hadait Újvidéken öszpontosítván, június 4-kén virradóra, Péterváradon keresztül 8 zászlóaljjal s négy üteggel támadta meg a zárhadat. A támadás a császáriak megerősített táborának egy előretolt váracsa ellen intéztetett, mely egy makacs harcz után meg is vétetett. Midőn azonban Perczel innen a táborba beljebb nyomulni ügyekezett, a császáriak mindkét dandára által oldalba és hátmögül támadtatott meg, úgy hogy elébb menetét megállítani, majd, nehogy a vártól végkép elvágassék, visszavonulni kényszeríttetett, s csak a támogatására megszólalt várfoki ágyuknak köszönheté, hogy az ellenség hamar felhagyott üldözésével. Vesztesége mindazáltal így is tetemes, holtak és sebesekben mintegy negyedfél százra emelkedett. Az ellenség 258-ra számította a magáét. E támadást egy más nemű ügy előzte meg Péterváradon. Perczel mióta e várat a Duna balpartján a zárlat alól fölmentette, s abba bement volt, ugy tekinté azt mint sajátját. A kormánynak olyféléket irogatott szeszélyességében, hogy ő e várat kizárólag a maga rendelkezése alatt állónak kívánja tekintetni, s e végett annak parancsnokává is saját