Horváth Mihály: Magyarország függetlenségi harczának története 1848 és 1849-ben - 3. kötet (1871)

Kilenczedik könyv: A harcz a szövetséges osztrák-orosz hadak ellen Görgey elvonultáig Komáromból

Negyedik fejezet. Bács-bánsági események július közepéig. 283 testvérét, Miklóst, nevezte ki. A kormány még elébb Kiss Pál ím. Jun. tábornokot nevezte volt ki parancsnoknak, ki azonban a vár felmentése után a zárlat alól hasztalan ügyekezett elfoglalni kitűzött állását: Perczel őt kevés gyöngédséggel utasította el. A kormány, mely csak az imént marasztalá hadi parancsnokságában a lemondani akarót, kímélettel akart elbánni a szeszélyeiben bár néha túlcsapongó, de különben hűséges, buzgó hazafival. E végett tehát fiatalkori barátját, Vukovics igazságügyi minisztert, küldé le Péterváradra a viszály jó szerével való elintézésére. Vukovics elébb Becskerekre, innen június 3-kán Kiss Pállal együtt Péterváradra ment, hol Perczel épen szándéklott kitörése előkészületeivel foglalkodék. Perczel megértvén Vukovicstól kiküldetése czélját, eleinte valóban ellenszegült Kiss Pál beiktatásának a várparancsnokságba; makacsságában egy felette zajos jelenetet idézett elő, s jogot követelt arra, hogy ő adjon öcscsében a várnak parancsnokot. Majd azonban Vukovics komoly és nyugalmas, nem kevesbbé baráti, mint hivatalos előterjesztéseire magába szállva engedett, sőt maga kívánta a minisztertől, hogy hivatalos iratban hagyja meg neki a vár átadását. A viszály ekként békésen végződött; Kiss Pál azonnal átvette a vár parancsnokságát. Midőn Perczel a Duna jobb partján lévő császári zárhadak ellen intézett kitöréséből visszatért, a Sajkás-kerületbe kiküldött kémek azon tudósítást hozták Péterváradra, hogy Jellasics valamennyi hadait a nagy római sánczok felé tette mozgásba. Ezen értesülés ama szerencsétlen, vagy helyesebben, elbizakodott gondolatot ébreszté Perczelben, hogy a maga kilencz ezernyi hadával Jellasics 25,000-nyi hadseregét a római sánczoktól a Sajkás-kerület belsejébe űzze. E végett június 6-kán éjfél tájban Újvidékről kiindulván, hadait a római sánczok hosszában helyezé el oly módon, hogy a seregénél lévő, mintegy 3—4 ezerre menő nemzetőrség s felkelt nép Csurogról a Tisza mentében intézzen támadást, míg maga öszpontosított rendes hadával Kátynál rohanja meg az ellen-