Horváth Mihály: Magyarország függetlenségi harczának története 1848 és 1849-ben - 3. kötet (1871)

Kilenczedik könyv: A harcz a szövetséges osztrák-orosz hadak ellen Görgey elvonultáig Komáromból

Harmadik fejezet. A. Oyőr és Komárom körüli harczok. 233 tott Komáromba öt zászlóalj újoncz is a sánczok közt mara- i8». Jnn. dandó seregek szaporítására. Csányi s a két tábornok 30-kán Komáromba érkezvén, Görgeyvel nyomban közié a kormány rendeletét. Görgey, kétségkívül, mivel a rendelet okainak fontosságát s helyességét magának is át kellett látnia, könnyebben haj ólt, mint a kiküldöttek egyeló're várták, a rendelet elfogadására. Nem hagyta azt ugyan ellenvetés nélkül; de Csányi szavára mégis elfogadta a tervet, s csak Aulichhoz intézé azon csípős megjegyzést, miképen csodálkozik, hogy ő, Aulich, mint tapasztalt hadvezér, szinte bele tudott egyezni e tervbe, mely szerint a sereg elvonulása az ellenség elől szökéshez hasonlít. Megegyeztek ezután a levonulás idejére nézve is. A kormány küldöttei rövid határidőt sürgettek; Görgey azonban okul adván, hogy hadseregének némely osztályai, névszerint az 1-ső hadtest, Görgey Ármin és Horváth mozgó csapatai még mindig távol vannak, állitá hogy két nap előtt lehetetlen megindulnia; s menete még akkor is csak úgy válik lehetővé, ha az említett két mozgó hadat Komáromban hagyja. A kormány biztosok végre megnyugodtak a határidőben, s Görgeynek szavát vették, hogy július 2-kán kész a rendeletet végrehajtani s a Komárom kellő ellátásából felmaradandó sereggel útnak eredni Buda felé. Azonban, úgy látszik, ezen ígéretre csak azért hajóit oly könnyen Görgey, mivel meg volt győződve, hogy a császáriak, kik eddig rendkívüli gyorsasággal hajták végre mozdulataikat, július 2-káig az elsánczolt tábort s általában a várat körülfogván, lehetetlenné teendik a levonulást Buda felé. És valóban, a kormány küldöttsége, a tanácskozás után, alig ült hajóra, Görgey fő hadi szállásán már is más terveket forraltak. A küldöttek távozta után Ludvigh János a hadseregnél lévő állandó kormánybiztos, egyedül maradván Görgeyvel, örömét jelenté ki neki, hogy a küldöttség megelégedve térhet vissza: most már nem fogják Pesten mondhatni, hogy Gör gey nem tud, nem akar engedelmeskedni. Görgey hallgatott;