Horváth Mihály: Magyarország függetlenségi harczának története 1848 és 1849-ben - 3. kötet (1871)

Kilenczedik könyv: A harcz a szövetséges osztrák-orosz hadak ellen Görgey elvonultáig Komáromból

234 Kilenczedik könyv. A harcz július közepéig. 1819. jun. a belső küzdelem jelei tükröződtek vissza arczán s taglejté­sein. „Igen, — szólalt meg végre — azon urak Pesten, jobban bíznak a török határokban, mint Komáromban és a hadse­regben." Görgey a ie- Maid belép a táborkari főnök, Bayer ezredes is. „Tábor­vonulás ren­deletét visz- n ok úr, mondá azonnal, hivatalomtól kérem magamat föl­szaveti. mentetni. Én a minisztertanácsban elfogadott stratégiához nem értek, roszul készíthetném a rendelkezéseket; tehát inkább elbocsáttatásomat kérem." A gúnyos szavak elevenre találtak Görgeynél s a Csányi jó akaró, majdnem atyai in­tései s hazafias érzelmeket keltő szavai által háttérbe tolt hiúságát és makacsságát egész mértékben fölébreszték. Mo­gorván szóla Bayerhez, vessen véget e komédiának. De Bayer erősítgeté, hogy kérelme komoly; de csak hamar más irányt adván beszédének, mondá: „de hogyan is ígér­hette tábornok úr, hogy levezeti a sereget?" Közbe szólal most Ludvigh is, helyeselvén a vezér tettét. „Hogyan? — válaszolja Bayer, hiszen ez a védelem feladása, ez valóságos megszökés az ellenség elől." E szavakat nem tűrheté tovább Görgey büszkesége s hiúsága. „Bayernek igaza van!" kiálta fel; s evvel a kedélyében történt egész fordulatot elárulá. Hiába okoskodék aztán Ludvigh, hogy ha ez meggyőződése, miért nem világosította fel s győzte meg nézetei helyessé­géről a küldöttséget; miért igérte meg a sereg levezetését, mit, miután szavát adta, légyen bár miként, foganatba kell vennie. Görgey mind erre csak azt feleié: „Nem bá­nom, mondjanak inkább árulónak, mint szaraárnak.*) Ne­kem az a kötelességem, hogy a haza hadseregét megment­sem, nem pedig hogy bizonyos vesztére levezessem." *) Nem hagyhatjuk említtetlenűl, hogy Gürgeynek talán minden más tulajdonai közt legerősebb volt azon hiúság, melynél fogva mindig nagyon genialis, szellemdús embernek óhajtott feltűnni s tartatni. Nem csoda, hogy most is inkább hajlott magát árulónak bélyegeztetni, mint geniali­tása iránt — hite szerint — kétséget támasztani környezetében s a kor­mányban.

Next

/
Thumbnails
Contents