Horváth Mihály: Magyarország függetlenségi harczának története 1848 és 1849-ben - 3. kötet (1871)

Kilenczedik könyv: A harcz a szövetséges osztrák-orosz hadak ellen Görgey elvonultáig Komáromból

234 Kilenczedik könyv. A harcz július közepéig. 1819. jun. a belső küzdelem jelei tükröződtek vissza arczán s taglejtésein. „Igen, — szólalt meg végre — azon urak Pesten, jobban bíznak a török határokban, mint Komáromban és a hadseregben." Görgey a ie- Maid belép a táborkari főnök, Bayer ezredes is. „Táborvonulás rendeletét visz- n ok úr, mondá azonnal, hivatalomtól kérem magamat fölszaveti. mentetni. Én a minisztertanácsban elfogadott stratégiához nem értek, roszul készíthetném a rendelkezéseket; tehát inkább elbocsáttatásomat kérem." A gúnyos szavak elevenre találtak Görgeynél s a Csányi jó akaró, majdnem atyai intései s hazafias érzelmeket keltő szavai által háttérbe tolt hiúságát és makacsságát egész mértékben fölébreszték. Mogorván szóla Bayerhez, vessen véget e komédiának. De Bayer erősítgeté, hogy kérelme komoly; de csak hamar más irányt adván beszédének, mondá: „de hogyan is ígérhette tábornok úr, hogy levezeti a sereget?" Közbe szólal most Ludvigh is, helyeselvén a vezér tettét. „Hogyan? — válaszolja Bayer, hiszen ez a védelem feladása, ez valóságos megszökés az ellenség elől." E szavakat nem tűrheté tovább Görgey büszkesége s hiúsága. „Bayernek igaza van!" kiálta fel; s evvel a kedélyében történt egész fordulatot elárulá. Hiába okoskodék aztán Ludvigh, hogy ha ez meggyőződése, miért nem világosította fel s győzte meg nézetei helyességéről a küldöttséget; miért igérte meg a sereg levezetését, mit, miután szavát adta, légyen bár miként, foganatba kell vennie. Görgey mind erre csak azt feleié: „Nem bánom, mondjanak inkább árulónak, mint szaraárnak.*) Nekem az a kötelességem, hogy a haza hadseregét megmentsem, nem pedig hogy bizonyos vesztére levezessem." *) Nem hagyhatjuk említtetlenűl, hogy Gürgeynek talán minden más tulajdonai közt legerősebb volt azon hiúság, melynél fogva mindig nagyon genialis, szellemdús embernek óhajtott feltűnni s tartatni. Nem csoda, hogy most is inkább hajlott magát árulónak bélyegeztetni, mint genialitása iránt — hite szerint — kétséget támasztani környezetében s a kormányban.