Horváth Mihály: Magyarország függetlenségi harczának története 1848 és 1849-ben - 3. kötet (1871)

Hetedik könyv: Az orosz interventio

Eleó fejezet. Az orosz interveritiu indokai. 1 1 semmiségbe merült; a szerb felkelés ellenben, támogatva iá* Ajrfl. külföldi, nem-osztrák szabad csapatok által is a török tartományokból, az országot csak elpusztította, saját testünk s vérünk ellen dühösködött, hogy a bárom-egy királyság alkotmánya szerzőinek egy drámai, hatásteljes háttért szerezzen. A mint halljuk, az osztrák monarchia seregeinek fő erejét s diszét a lehető leggyorsabban a Rába folyamnál akarják öszpontosítani s ott Ausztria régi örökös tartományaiból minden sereget egyesíteni. Ausztria becsülete koczkára van téve! Bátorsággal és értelemmel kell a fenyegető vészt lecsilapítani, a magánérdeket háttérbe szorítani, s a meghasonlott testvérnéppel inkább megbékülni alkalmas időben, mint Ausztria jövendőjét idegen befolyásnak tenni ki martalékul s feláldozni más státusok politikájának. A közvéleménynyel szövetségben, nemes, szabadelvű institutiókra támaszkodva, Ausztria ezen harczot is becsületesen kiállandja. De az elleneink feletti győzedelmet a közkívánatok elfojtásával, az institutiók csorbításával megvásárolni annyit tenne, mint a physikai előnyt az erkölcsi veszteségnek, az anyagi nyereményt az erkölcsi gyalázatnak elejébe tenni!" De bár mennyire kívánta is a békét az osztrák közvélemény, mit használt az, mondják, ha a magyarok békülni nem akartak? Hát csakugyan a nemzet vetett volna akadályokat a kibékülés elébe? Ugy hiszszük, nem fölösleges e kérdést egy kissé bővebben meghányni, mert máiglan sok elfogultság létezik a körül, ugy benn az országban, mint azon kívül. Nem akarjuk ismételni, mit elbeszélésünk folytában bőségesen előadtunk, hányszor jártak minisztereink s országgyűlési küldöttségeink Innsbruckba, Bécsbe, a kiegyezkedés végett s mindig süker nélkül; sem azt, hogy maga a püspöki kar is eredménytelenül tett ez iránt lépést az Olmützbe költözött udvarnál. Elhallgatjuk azt is, mily aggodalom s levertség terjedt el a nemzetben, midőn a szerbeket, horvátokat, szászokats oláhokat felülről jött izgatások következtében egymás után fellázadni, Temesvár és Arad őrségét s a katonai ható-