Horváth Mihály: Magyarország függetlenségi harczának története 1848 és 1849-ben - 3. kötet (1871)

Kilenczedik könyv: A harcz a szövetséges osztrák-orosz hadak ellen Görgey elvonultáig Komáromból

Harmadik fejezet. A Győr és Komárom körüli harczok. 219 ban, hogy ennek következtében a haza meg legyen mentve. 1849. Jun A kormány ezt nem tekinthette másnak mint, hogy Görgey, ezen indítványa által, egy oldaldöfést akart intézni az általa úton útfélen félénknek, gyávának gúnyolt Kossuth személye ellen; s mint rosz akaratból származott éretlen eszmét, figyel­mére is alig méltatva, kevés szóval visszautasította, figyel­meztetvén Görgeyt, hogy ha a hadseregnél is mindenki oly buzgón teljesíti kötelességét, mint a kormány a maga köré­ben, úgy még nem lehet elveszettnek tekinteni a hazát. Görgey, e minisztertanács után, június 27-kén, azon ígé­rettel hagyta el a fővárost s indult vissza Komáromba, hogy ezután hadseregét lehetőleg öszpontosítva, egész erélylyel fog működni az osztrák hadak ellen. Emlékirataiban azt állítja Görgey, hogy „miután az orosz fő hadsereg betörése az országba egyszerre megfosztá min­den gyakorlatias jelentőségétől azon törekvéseit, melyeket az 1848-ki alkotmány helyreállításának érdekében az april 14 kei függetlenségi nyilatkozat további fenmaradása ellen intézett :" e törekvésekkel a jövőre teljesen felhagyott. Es bizonyára, valamint e törekvések eddig a közügyre károsak voltak, úgy ezentúl is folytatva, valóságos bárgyúság, sőt őrültség jelei lettek volna. Görgey azonban, ha felhagyott is ezen, de egy­átaljában nem hagyott fel minden törekvéseivel Kossuth ellen; és, miként alább látandjuk, csak, más szín, más ürügy alatt intézte megbuktatására intézett fondorlatait. Addig is azonban, míg elbeszélésünk folyamában ezeket elmondhatjuk, felette érdekes olvasnunk azon önvádolást, melylyel eddigi eljárását, úgy látszik, bűnbánva, önmaga is kárhoztatja. „Magyarország megmentésére, úgymond, mostantól fogva még csak egy vezethetett: a szövetséges hadseregek legyőzése! „De képes volt-e Magyarország egymaga e feladat meg­oldására? „Az én meggyőződésem, mint katonáé, erre feltétlenül tagadólag válaszolt; s én azon kérdést, hogyan kelljen még

Next

/
Thumbnails
Contents