Horváth Mihály: Magyarország függetlenségi harczának története 1848 és 1849-ben - 3. kötet (1871)

Kilenczedik könyv: A harcz a szövetséges osztrák-orosz hadak ellen Görgey elvonultáig Komáromból

220 Kilenczedik könyv. A harcz július közepéig. 1849. Jun. megmenteni Magyarországot? — már merő liivalkodásnak tartottam. — Az volt ez bizonyára már régóta! — És hogy én ezt általában csak most ismertem meg, hogy én eddigelé, bár azoknak kik bizalommal néztek valamely külsegély elébe, hiszékenységén mosolyogva, magam is nem kevesbbé valószínűtlen feltevéseknek (arra nézve t. i. hogy az általa még egyszer megverendő Ausztria, az april 14-kei törvény eltörlése után a békét tőle elfogadandja) helyt adtam, sőt ezek befolyása alatt stratégiai működéseimet, mint a fősereg vezére, elhanyagoltam; — épen abban feküdt fő oka az én nyilvános működésem tagadhatatlan fonákságának az 1849-diki april hó 14-dike után." „Rég meg kell vala ismernem, hogy azon pillanattól fogva, mióta az osztrák hadsereg magát az orosz segélyre való kilátással kecsegtetni kezdte, Magyarország alkotmányos jogainak védői előtt csak egy kérdés állhatott, — a kétségbeesésnek azon kérdése tudniillik, miként lehetne a halálos ellenséget még az utolsó görcsös erőfeszítéssel legérzékenyebben sújtani? „Régóta minden gondolatomat s törekvésemet kizárólag csak e kérdés megoldására kellett volna fordítanom, nem gondolva azzal, vájjon az 1848-ki alkotmány, vagy az april 14-kei függetlenségi nyilatkozat-e azon zászló, mely alatt az utolsó csapások intéztetnek Magyarország örökös ellensége ellen." Bizonyára, ha Görgey így cselekszik vala, Magyarország, minden valószínűség szerint meg lett volna mentve; vagy legalább nem jutott volna azon állapotra, melyet ő alább e szavakkal fejez ki: „most már csak hetek szerint számitám még Magyarország lételét." Az önvéd s a vallomás, hogy „fájdalmasan érezte a tétlenül, fel nem használva lefolyt hónapok elröpültét", — kétségkívül igen épületes, és hajlandóvá is tehetné talán a nemzetet bocsánatra, ha ekkor a minisztertanács előtt tett fogadását híven beváltja, s azontúl úgy működik hogy, mint emlékiratában ígéri, „legalább a még hátralévő hetek ne osonjanak el hasz-