Horváth Mihály: Magyarország függetlenségi harczának története 1848 és 1849-ben - 3. kötet (1871)
Hetedik könyv: Az orosz interventio
4 Hetedik könyv. Az orosz interventio. 1849. Aprii. Erdélyből akkor már kiűzettek. Ebből azonban a bécsi közönség, mely a muszkákat, könnyen érthető okokból, nem örömest látta volna a monarchia határai közt, oly következtetést vont le, hogy az udvar még sem fogja megtenni e végső, veszélyteljes lépést: a mit óhajtott, reményalakban fejezte ki. Beszéltek arról is, hogy ez ügyben folytak ugyan némi tárgyalások a két kabinet közt; de Miklós czár oly feltételeket kötött légyen a segélynyújtáshoz, melyeket a Stadion-minisztérium nem fogadhatott el. Külföldi lapok pedig, kivált a németek s francziák, azért nem akartak hitelt adni az orosz interventionak, mivel nem hihették, hogy a többi nagy hatalmak hajlandók lennének azt közönyösen nézni s oly túlsúlyt engedni az orosznak Európában, minőre az, egy ilyféle beavatkozás következtében, múhatatlanul vergődni fogna. Es sokáig ily bizonytalan habozásban volt a közvélemény, sőt, mint a később közzé tett tudósításaik bizonyítják, több diplomatiai ügyvivő is, az orosz interventio felől. Annyi mindazáltal már april közepe táján is kiszivárgott a közönségbe, hogy ama gyakori s hosszú miniszteri tanácskozásoknak, melyek márczius végén s april első felében Olmützben, maga a császár elnöklete alatt tartattak, az orosz segélyre vonatkozó kérdések voltak légyen fő tárgyai. A figyelem ennél fogva folyvást élénken e tárgyra volt függesztve; s a hírlapok mind sűrűbben kezdének vitatkozni azon következményekről, melyek abból, ha Ausztria magát az orosz karjaiba vetné, az osztrák birodalomra, sőt Európára r nézve származnának. Es, nemcsak azon függetlenebb lapok, melyek különben Magyarországkormányzási függetlenségének már a mult évben is határozott ellenségei voltak, hanem még a félhivatalos Lloyd is, mely a minisztériumot minden eljárásában feltétlenül szokta volt pártolni, határozottan ellenzék az interventiot, mint oly balfogást, mely az orosznak sok időre veszélyes befolyást adna a birodalom ügyeire és sorsára. A szabadelvű lapok s a közönség pedig úgy Bécsben, mint az egész birodalomban, mondhatni általában, szinte iszonyodott