Horváth Mihály: Magyarország függetlenségi harczának története 1848 és 1849-ben - 3. kötet (1871)

Hetedik könyv: Az orosz interventio

Első fejezet. Az orosz interventio indokai. 5 az orosz interventiótól, melyben még azon árnyékszabadság- 1849. Aprii. nak és alkotmányosságnak is sírját, s bizonyára nem alaptalanul, vélték látni, melyet a márczius 4-kén octroyrozott alkotmányirat engedett. Azonban, bár mit beszéltek is a hírlapok, bár hogyan nyi- Az iriterrenlatkozott is a közvélemény, annyi bizonyos: hogy az orosz r™ *jV1^* interventio, elvileg s még egyedül mint eshetőség, már rég fogadva, óta, már a mult évben elhatározott dolog volt, legalább a szent-pétervári kabinetben. Elvileg, bár még határozatlanul, , de elég világosan ki van az mondva Miklós czárnak azon manifestumában, melyet az európai forradalmakra nézve a mult évi márczius 14-kén (ó számítás szerint) kibocsátott. Az elv alkalmazása még az év folytában nyert egy részben valósulást, midőn egy orosz hadtest a török felsőség alatt lévő aldunai fejedelemségekbe vonult, hogy elfojtsa az ott is kitört forradalmi mozgalmakat. S hogy ez, mi a török birodalomra nézve ténynyé vált, megtörténhetik Ausztriában is, ha a szükség úgy kívánja, Guizot, a megbukott Lajos-Fülep franczia király minisztere, még azon évben megmondotta. A franczia volt miniszter, ki összeköttetéseinél fogva az orosz diplomatia képviselőivel, kivált meghitt barátságánál fogva az orosz politika minden csínyaiba oly mélyen beavatott Lieven herczegnével, az ügyek állásáról teljes tudomással bírt, már 1848-ki deczemberben mondá a német parlamentnél volt követünknek, Szalay Lászlónak, midőn ez őt régi ismeretségénél fogva Londonban meglátogatá s általa is ügyekezett magának utat nyitni az angol kormányférfiakhoz: „Uram, igazítsák el önök viszályaikat Ausztriával, különben nyakukra megy az orosz interventio." És a mit a franczia státusférfiú 1848-ban megjósolt, Erdélyre nézve, mint már elbeszéltük, ténynyé lett az 1849-ki februárban. A dolgon mit sem változtat, hogy az osztrák minisztérium akkor, a kremsiri országgyűléstől kérdőre vonatván, a tényt a maga hozzájárulása nélkül állitá történtnek, s a muszka interventiot Ausztria szerencsétlenségének tartó