Horváth Mihály: Magyarország függetlenségi harczának története 1848 és 1849-ben - 2. kötet (1871)

Negyedik könyv: A dynasztia nyilt háborúja az ország ellen s ennek önvédelme Budapest megszállásáig

86 Negyedik könyv. A klboiú kezdete Budapest megszálltáig. 1848. Nov. támadt is egy párt, mely Knicsaninnal egyetértve, hajlamot mutatott a magyar kormánynyal való békealkudozásra. Sztratimirovics természetesen nem mulasztá el azt azonnal tudatni a minisztériummal s magáról az egészen más véleményben lévó' patriarcliáról is, kit különben személyesen gyűlölt, oly értelemben szólani, mintha a kibékülést szinte óhajtaná. A cselfogás nem téveszté el hatását. Az udvar, mihelyt a magyar kormány békekisérleteiró'l értesült, azonnal sietett elejét venni a békehajlamnak : Sztratimirovicsot a szerb ügy mennél elébbi tárgyalásának ígéretei által csilapítá le, a patriarchához pedig, hűségének szilárdítása végett, nov. 14-kéró'l következő' császári kéziratot bocsátott: „Midőn Kossuth Lajos és társai áruló működése Magyarországban egész a lázadásig emelkedett, s én királyi kötelességemnek tartottam, e pártütőt fegyveres hatalommal elnyomni, hogy hű népemnek békés, alkotmányos létet biztosítsak, Magyarország azon lakosainak, kik az ön egyházi hatósága alatt állnak, hűségétől elvárom, hogy azon párttal minden közlekedéstől tartózkodni fognak s a rend helyreállításában a Windischgrátz herczeg alatt létező seregemet gyámolítandják. Az ön hűségéről pedig felteszem, hogy befolyását a szükségtelen elnyomások s bántalmak ellen s minden kegyetlenkedés elkerülésére fordítandja; s így atyai szivem azon kívánságának, hogy a békés állapot helyreállíttassák, melyben szerb alattvalóim méltányos kivánatainak is eleget tehessek, teljesültét előmozdítandja." Rajasicsra a császári leirat kétféle, egymással ellenkező benyomást tőn: hízelgett hiúságának, a mennyiben hűségének s befolyásának oly nagy fontosságot tulajdonított; de egyszersmind, mint minden bűnös, midőn palástolni óhajtott tényre emlékeztetik, boszontva érezte magát a kegyetlenkedések mellőzését szivére kötő intés által. S e boszúságot eléggé ki is fejezte a bécsi kormányhoz intézett válaszfeliratában, csakhogy azt inkább a szerb igények megismerésének hosszú halogatása miatt, hivatalos patriarchai s népkormány-