Horváth Mihály: Magyarország függetlenségi harczának története 1848 és 1849-ben - 2. kötet (1871)

Negyedik könyv: A dynasztia nyilt háborúja az ország ellen s ennek önvédelme Budapest megszállásáig

Második fejezet. A bács-báusági háború hadaink kivonultáig. zói mint személyes neheztelés alakjában öntötte ki. „Apoliti- 1848- Novkai változás Magyarországban — úgymond egyebek közt — és az összes birodalomban minden népeknek adott szabadságot, csak a szerbeknek nem, és a végvidék, a májusban kelt kir. kézirat által a magyarok önkénye alá vettetett. Különös, liogy a bécsi kormány szivére nem veszi, miként törekednek a magyarok kiirtani a szerbeket, s mily borzasztólag kegyetlenkednek ellenök. Az ő tekintélyének csökkenése e vészteljes időben az összes birodalomnak kárára válhatik; és mind e mellett sincs még megsemmítve a magyar minisztérium kiadványa, melyben ő hivatalától megfosztatik. Ha a szerbek kivánatainak teljesitése Bécsben halasztatik, ő akaratja ellen is kénytelen leend engedni a közkivánatnak, s békealkura lépni a magyarokkal; mi, ha megtörténnék, ezeknek kétszeres nyereségére válandana : szövetséget nyernének a szerbek részéről, erejöket pedig a császári hadak ellen öszpontosíthatnák. Figyelmezteti a bécsi kormányt arra is, hogy a bán seregének fele görög nem egyesűit vallású népből áll, kik hasonlókép befejezettnek tekintenék a háborút, mihelyt a szerbek és magyarok közt béke létesülne." A bécsi kormány azonban nem sokat gondolt a patriarcha fennhéjázó, majdnem fenyegető hangjával, mihelyt értesült, hogy ő a magyarok részéről tett békeajánlatot visszavetette: megelégedett az ő cselekvésével, s a gyűlöletet az egymással harczban lévő nemzetek közt tovább is szítogatta, jól tudván, hogy mihelyt Magyarország meg leend hódoltatva, a hiú főpap is tüstént alázatossá válandik. A szintoly együgyű, mint ravasz patriarcha nem látta át, hogy maga azon tény, miszerint oly fenhangon merhet a bécsi kormányhoz szólani, nem az ő s a szerb lázadás érdeméből ered, hanem azon hatalomnak eredménye, melyet Magyarország az udvari reactio ellen kifejtett. Egy évvel később, midőn megfosztva minden világi befolyástól, s á bécsi kormány gyanakodó szeme által kísérve, Karlóczán, szűk érseki körében, fájlalhatá reményei meghiúsultát, valahára elég oka lőn tetteit megbánnia.