Horváth Mihály: Magyarország függetlenségi harczának története 1848 és 1849-ben - 2. kötet (1871)

Negyedik könyv: A dynasztia nyilt háborúja az ország ellen s ennek önvédelme Budapest megszállásáig

MÁSODIK FEJEZET. A bács-bánsági háború seregeinknek onnan kivonultáig. Mióta Windischgrátz herczeg s tábornagy, császári kép- Kossuth viselővé neveztetvén, azon küldetést nyerte feladatául, hogy *';a'ldo.lt:n a J J ÖJ bacs-bansagi Magyarországot az október 3-kai és 16-kai manifestumok ér- hadakkal, telmében, fegyverhatalommal kényszerítse engedelmességre : Kossuthnak, mint említők, az volt terve, hogy Bács és a bánság, némely főbb pontok megvédése mellett, ideiglen magokra hagyassanak, s az ott működő számos, épen legedzettebb hadaink, Windischgrátz betörésének meggátlása végett, szinte a Feldunához szállíttassanak. 0 ugyanis úgy volt meggyőződve, hogy a szerbek, kik a védő háborúban oly erőt és szívósságot tudnak kifejteni, a támadó háborút nem képesek nagyobb sükerrel folytatni; s néhány főbb ponton felállítandó hadosztályaink elégségesek lesznek a lázadásnak Bácskán s a bánságon túl terjeszkedését meggátolni. Alkalmilag kezdendő békealkudozásokkal is vélt nyerhetni annyi időt, hogy a kivonandó sereget szükség esetében az alakulásban lévő honvédzászlóaljakkal pótolhassa. De ezen terve, mint már tudjuk, a bács-bánsági hadvezérek, Kiss Ernő és Bakonyi tábornokok vonakodása miatt, nem mehetett foganatba. Midőn aztán Windischgrátz késedelmezése hadjáratának megkezdésében azon reményt ébreszté benne, hogy a herczeg a tavasz előtt meg