Horváth Mihály: Magyarország függetlenségi harczának története 1848 és 1849-ben - 2. kötet (1871)
Negyedik könyv: A dynasztia nyilt háborúja az ország ellen s ennek önvédelme Budapest megszállásáig
60 Negyedik könyv. A háború kezdete Budapest megszálltáig. 1848. okt. sem kísérlendi küldetésének végrehajtását: a bánságra s Bácskára nézve oda fordítá leginkább gondjait, hogy a tél folytában ott kifejtendő nagyobb erély s a nyerendő győzedelem után békealkudozások kezdessenek, melyek lehetővé tegyék seregeinket onnan a tavasz kezdetével kivonni s az osztrák hadak ellen vezetni. Kossuth e nézeteit a háború módjának intézésében lehetetlen nem helyeselni; mert az erélyes működésre a bánságban s Bácskában soha sem volt nagyobb szükség, mint jelenleg, midőn egyrészről a temesvári és aradvári őrségek már nemcsak a szerb lázadást gyámolították, hanem, a Bécsből jött rendeletek szerint, magok is élénken megtámadták az országot; másrészről ugyanakkor a szerbek is oly utasítást vettek, Mayerhoífer belgrádi consul utján, hogy minden erejökkel támadólag kezdjenek működni a magyar hadak ellen. Mayerhoífer, miként a Jellasicshoz még szept. 20-kán intézett levele tanúsítja, ez időben főleg abban működék, hogy a szerbeknél, kik eddigelé egyedül nemzetiségi érdekeik mellett harczolának, a fajháborút megszüntesse, s belőlök ezentúl a császári érdekek mellett küzdendő császári segédhadakat alkosson. E czélt az által vélé legkönnyebben elérhetni, ha egyrészről Sztratimirovicsot, ki mindenek felett nemzetisége érdekeit tartván szemei előtt, ha ezek a magyar kormány által kielégíttetnének, a békekötéstől sem volt idegen, — a fővezérlettől elmozdíttathatja; másrészről a szerviánusok segélyhadait az országból eltávolíthatja. A patriarchát s a főodbor néhány befolyásosabb tagjait megnyervén, valóban sikerűit is neki Sztratimirovics kezéből kivétetni a fővezéri botot. De Knicsanin, a szerviánusok vezére, s maga a G-arasanin által vezérlett szerbországi kormány egyátalában nem volt hajlandó visszavonni a szerviánus csapatokat, míg fajrokonaik, kikért fegyvert fogtak, nemzetiségi czéljaikat el nem érik. Mayerhoífer tehát, őket tűrni kénytelen, oda fordítá törekvését, hogy legalább hadviselésök iránya intéztessék oly módon, miképen azt a császári érdekek kiván-
