Horváth Mihály: Magyarország függetlenségi harczának története 1848 és 1849-ben - 2. kötet (1871)
Negyedik könyv: A dynasztia nyilt háborúja az ország ellen s ennek önvédelme Budapest megszállásáig
52 Negyedik könyv. A háború kezdete Budapest megszálltáig. ha Magyarország Ausztria iránti régi viszonyaiba visszaesnék, az angol kereskedelem abból, mint eddigelé, úgy a jövőre is kizárva leendene. Adja elő az országban lefolyt újabb eseményeket : miképen mi készünk voltunk Ausztria iránt, mennyire csak az országnak törvények által biztosított függetlensége engedte, minden lehetséges engedményt megadni, s hogy a legvégsőre hajtva is még mindig törvényes téren áll az ország képviselete és kormánya; más részről pedig tárja fel az osztrák udvar ármányait, melyekkel loyalitásunkat viszonozta. Es ha Angolország igaz ügyünket pártolni saját érdekeinél fogva is hajlandó volna, kezdjen vele, a magyar kormány nevében, előleges értekezést s alkudozást, melyet azonban csak egy a londoni kabinettől Pestre küldendő követ által lehetne végkép befejezni; és azért sürgesse a követküldést. Szalay deczember 11-kén irta első levelét Palmerstonhoz : de süker nélkül. Az angol kabinet, mint tudva van, a státusok egyensúlya tekintetéből az európai politikában, hitágazatai közé számitá egy erős Ausztria létezésének szükségét. De ha ezt nem vennők is számba, tévútra vezették már azt Ponsonby lord angol követnek, ki tudósításait részben a bécsi kormány sugallataiból, részint az e kormány által fizetett reactionarius bécsi lapokból merítette, az angol kabinethez irt levelei. E leveleknél, melyek utóbb a képviselők házával is közöltetvén, az úgynevezett kék könyvben olvashatók, képzelni sem lehet együgyűbb s egyoldalúbb tudósításokat egy oly nagy nemzet kormányához. Valamint helyesek valának azon értesítések, melyeket Blackwell, az angol kormány ügynöke irt vala a pozsonyi országgyűlés folyamáról Ponsonbyhoz : oly selejtesek és részrehajlók Ponsonbynak kormányához küldött későbbi tudósításai. Világosan meglátszik rajtok, hogy az udvari reactio már az angol követet is körülhálózta. Ezt tudván, nem csodálkozhatunk az angol kormánynak Szalay levelére adott válaszán. Eddisbury alstátustitkár röviden kijelenté neki Palmerston külügyminiszter nevében, miként ez őt nem fogadhatja. „A britt kormány, úgymond, csak úgy