Horváth Mihály: Magyarország függetlenségi harczának története 1848 és 1849-ben - 2. kötet (1871)

Negyedik könyv: A dynasztia nyilt háborúja az ország ellen s ennek önvédelme Budapest megszállásáig

48 Negyedik könyv. A háború kezdete Budapest megszálltáig. 1848- 0kt- Az ifjúság egy része, mely még fegyverben nem állott, jobbára ezen tanfolyamok s a tüzéri gyakorlatok felé tódult; melyeket bevégezvén, mind újahb pótlékokkal nevelte a nemzet védseregét s egészítette ki a hadviselésre szükséges különféle fegyvernemeket s hadi testületeket A tüzérek jobbára a míveltebb osztályból, vagy már némi előismeretekkel bíró tanuló ifjúságból származván, rövid egypár héti gyakorlat után elküldethettek a táborokba; s lelkesedve a hazaszeretettől, ily rövid tanulás és gyakorlat után is oly ügyesekké váltak, hogy az ellenség sokáig azon balhitben volt, miképen franczia tüzérek működnek ágyúink mellett. Csak az úgynevezett manoeverekben árulták még el a hosszabb gyakorlottság hiányát. Lassabban haladt előre a huszárság kiállítása. Lóban ugyan nem volt hiány az országban, mely e nemes állat tenyésztésével oly terjedten foglalkodik; de mivel itt már nem csak az újonczot, hanem lovát is be kellé tanítani, a kiállítás több időbe került. Ennek gyorsítása s még inkább azon páratlan harczias szellemnek, ügyességnek és bátorságnak fentartása végett, mely a magyar huszárt a maga nemében egyetlenné teszi s minden nemzetek könnyű lovassága közt első helyre emeli, a kormány jobbára csak a régi századokat pótolta ki, az öreg huszárok mellé, s mintegy vezetésűk alá, adván az újonczokat. Mert a tapasztalás hamar kimutatá, hogy az újonczok az öregek közt pár hét múlva s gyakran már az első tűzben is ezekhez mindenben hasonlókká, hozzájok méltókká lettek. Minthogy azonban a tizenkét huszárezred egy része Olaszországban táborozott, vagy más osztrák birodalmi tartományban mintegy fogva őriztetett, utóbb még is kénytelen lőn a kormány egész ezredeket is csupa újonczokból állítani. Méltó magasztalással kell egyebek közt megemlíteni gróf Károlyi Istvánt, ki azon összegen, mely a terjedelmes jószágaiban eltörlött urbériség kárpótlása fejében őt illeté, hazafiúi áldozattal egy 1800 főre menő s egészen a háború bevégeztéig szolgálatban maradandó huszár