Horváth Mihály: Magyarország függetlenségi harczának története 1848 és 1849-ben - 2. kötet (1871)

Hatodik könyv: A márcziusi alkotmányirat s a nemzet válasza

572, Hatodik könyv. A márcziusi alkotmányirat s a nemzet válasza. 1849. Máj. nem is maradt siker nélkül. Nemzeti szabadságharczunk indokairól, dolgaink állásáról s a bécsi udvar szándokairól lassanként mind helyesebb felfogás terjedt el úgy a sajtóban, mint a magánkörökben; s oszladozni kezdett azon balvélemény, mintha a magyar mozgalom is a socialismus és communismus sikamlós terén egy nyugtalan proletárius tömeg által támasztatott volna; s a helyesebb ismerettel együtt a francziákban is menten ébredezett a rokonszenv, a szabadságért annyi erőfeszítéssel s kitartással küzdő magyar nemzet iránt. A hírlapok közöl több, s nem csak a demokrat szelleműek, hanem még legitimista elvűek is, mint például a „L'Opinion Publique" mind sűrűbben s kedvezőbben kezdték tárgyalni a magyar dolgokat. De, fájdalom, ezen rokonszenv, a respublikának saját forrongó állapota s még inkább kormányának érintett iránya s azon körülmény miatt, hogy a franczia nemzetnél a közvélemény ritkán válik eldöntő hatásúvá kormányának külpolitikájára nézve, — nem eszközölhette azt, hogy nemzetünk e részről valamely bár csak erkölcsi támaszra is számíthatott volna. Nagyobb, jutalmazóbb lőn sikere Teleki László munkásságának, Angolországban, hol a hatalmasan kifejlett közvélemény a kormánynak előbb utóbb a külpolitikában is irányt szokott szabni. Támogatá őt e hazafias eljárásában egy ideig Szalay László, ki, miután Frankfurttól búcsút venni kényteleníttetett, Telekivel vállat vetve, működék a nyugoton, — és Pulszky Ferencz, ki utóbb megbízást is nyert Kossuthtól Angolországba. E szigetországban, néhányat kivéve, valamennyi hírlap, meleg rokonszenvvel fogta fel a magyar ügyet. Több kitűnő férfiú pedig — kik közöl hálás elismeréssel emeljük ki a nagy nevű Cobdent, lord Dudley Stuartot és Osbornet, — a nép ezreitől látogatott meetingekben, népgyülésekben, szintúgy mint a törvényhozás tereméiben tevékeny rokonszenvvel izgatott igaz ügyünk mellett s hivta fel annak pártolására a közvéleményt és a kormányt. A siker ügyünkre nézve lassanként oly kedvezőnek mutatkozott, hogy ügyvivőink már