Horváth Mihály: Magyarország függetlenségi harczának története 1848 és 1849-ben - 2. kötet (1871)

Hatodik könyv: A márcziusi alkotmányirat s a nemzet válasza

Ötödik fejezet. Külviszonyok. Buda megvétele. 571 végre tartományait legveszélyesb ellene, az orosz seregeinek 1849. Máj. dobván martalékul, önmaga mondott le jogairól. „Azon dynasztia, mely a jognak és becsületnek minden elveit lábbal tapodta, mely nem iszonyodott az idegen szuronyok átkos csapását alattvalóira hozni, hogy egyszerre elfojtsa a szabadságot és civilisatiót, hazánk fölött többé nem országolhatott. Kossuth Lajos, a honvédelmi bizottmány elnöke, engedelmeskedvén a nemzet képviselői által egy szívvel, lélekkel kijelentett akaratának, addig is, míg a nemzeti gyűlés az új kormányforma fölött határozand, az ország ideiglenes kormányzója s a végrehajtó hatalom elnöke, megragadta a kormányhatalmat. S meggyőződve lévén, hogy az európai államoknak közös kötelék által szükség egyesűlniök, siet általam miniszter úrnak tudtára adatni, hogy a continensen egy szabad állammal több van, melynek forró kívánsága békében és barátságban élni minden népekkel, kivált pedig a dicső franczia nemzettel; s Európa keletén őrködni a Francziaország által képviselt emberiség és civilisatio érdekei fölött. Hivatása nem más, mint a világ azon részében megmenteni a szabadság elveit, egy új alapra, a nemzetek egyenlősége és testvérisége tágas alapjára fektetvén azokat." Teleki e közleménytől nem várt nagy sikert azon franczia kormánynál, mely őt hivatalosan elfogadni is vonakodott; mely egy más, szinte szabadságra törekvő nemzet leigázására maga is segédkezet nyújtván, hűtlenné lett a maga eredetéhez; mely részint a vörös respublikától való félelmében, részint elnöke, a titkon már császárságra törekvő s annak útjait egyengető Lajos Napóleon befolyása következtében, maga is a reaktio vontató kötelébe kapaszkodott. De annál több sikert várt ő attól a közönségben, melynek azt hírlapok útján szinte tudtára adá. A jeles hazafi különben is nagy munkásságot fejtett ki a sajtó mezején czikkei s önálló röpiratai, szintúgy mint a magánkörökben szellemdús társalgása, ügyes tapintata, finom modora által, hogy ügyünknek a közvéleményben rokonszenvet szerezzen. Igyekezete