Horváth Mihály: Magyarország függetlenségi harczának története 1848 és 1849-ben - 2. kötet (1871)
Hatodik könyv: A márcziusi alkotmányirat s a nemzet válasza
556 Hatodik könyv. A máreziusi alkotmányirat s a nemzet válasza. 1849. Máj. dés, mely viszályra, engedetlenségre okul, alkalmul szolgálhatott volna. Mióta mindazáltal ő a január 4-kei váczi nyilatkozat által elárulta, hogy az ő törekvéseinek végczélja nem egyez meg teljesen a kormányéval, hogy ó' más végre akarja vezetni a nemzeti szabadságháborút, mint a kormány, melytől mégis a seregvezérletet elfogadta: Kossuthnak benne többé nem volt, nem lehetett bizalma. Említők, hogy február folytában s márczius elején Kossuth, az önfeledés perczeiben, meghittebbjei előtt, még árulásról sem kételkedett őt vádolni. S tudjuk, hogy nem is bizodalom, hanem a körülmények kényszerűsége indította őt midőn, Vetter altábornagy megbetegülése következtében, Görgeyt csak ideiglen is megbízta a sereg vezérletével. Perczelnek még pár nappal elébb is azt irá, miképen minden erejével azon lesz, hogy Görgey ne keríthesse kezébe a fővezéri hatalmat, „mert, úgymond, soha emberben nem csalatkozott annyira mint Görgeyben." Es bár e minőségében bizalmatlanságra egy ideig nem adott is újabb okot; bár alkalmilag, egyes győzedelmek után, — például a Dányról, april 7-kén, az isaszegi ütközet után, Perczelhez irt levelében, — szinte áradozott is magasztalásában, „hogy annyi tapintattal, ügyességgel s rettenthetetlen bátorsággal vezérli a hadjáratot, hogy látván vezéri bölcseségét és elszántságát, lehetetlen múltját nem felednünk, iránta ki nem engesztelődnünkhogy annyi jeles tulajdonok és érdemek mellett, mennyivel ezen férfiú bir, szemeinket az emberi gyarlóságok előtt behunyni,... első polgári kötelesség;" —bizodalmatlansága mégis minduntalan visszatért s folyton súlyos aggály gyötré őt, mióta e fondor s rejtélyes jellemű ember kezeiben látá a fővezéri botot. „Mióta ezen férfiú viszi a fővezérséget, aggodalom szorongatja lelkemet," — irá megint, egy nappal később, kedélyhánykódásai közt Perczelnek. Es most nem is hiányzott az ok ily aggodalomra: e levelet azon beszélgetés után irta, melyet Görgeyvel a szándokában lévő függetlenségi nyilatkozatról tartott. Kossuth az ausztriai ház elűzését a magyar kir. trónról élete legfőbb czéljának, a
