Horváth Mihály: Magyarország függetlenségi harczának története 1848 és 1849-ben - 2. kötet (1871)

Hatodik könyv: A márcziusi alkotmányirat s a nemzet válasza

Harmadik fejezet. A függetlenségi nyilatkozat. 523 Mi természetesebb már, minthogy a hazáját oly forrón 1849. Aprii. szerető, annak jóllétéért, szabadságáért oly híven és őszintén sóvárgó, azért élni, munkálni hevesen kivánó férfiúban, mint amilyen Kossuth, azon elhatározás, hogy a fejedelmi ház alattvalója lenni többé nem akar, többé nem lesz, — nem azt jelenti, hogy ő hazájából kiköltözni, magát száműzni szándékozik ; hanem azt, hogy szivének minden lüktetése, szellemének minden ereje csak egy czélra van irányozva: e fejedelmi ház megbuktatására, száműzésére. És szenvedélye lángoló hevében már nem is elégli, hogy e személyes érzelmeit nemzetébe is beoltotta, hogy szelleme hatalmával százezernyi kart fegyverzett fel a fejedelmi ház kiűzésére; nem is várhatja be az időt, míg lelkének e hő vágyát, életének e főczélját a harczok mezején véglegesen kivívná: az általa gyűjtött s felfegyverzett hadak első győzedelmeire kitör belőle a szenvedély elfőj ihatatlan lángja, s a boszú édes kéjével kiáltja ki egyszerre nemzete és személye sértőjének trónvesztettségét. Azt hiszi, e nagy lépéssel nem siethet eléggé; mert a képviselőházban van egy, bár számra csekély, de mind élénkebben mozogni, az ő törekvéseit meggátolni igyekező párt, s a hazában vannak számosak, — egy-kettő kivételével, az egész nagyúri osztály, mely a múlt idők példája szerint csak az alkalmat lesi, hogy a fejedelmi házzal megszakasztott béke fonalszálait felvegye s jól roszúl összekösse, kibéküljön. O maga nem békülhet ki többé: hazaszeretete azt sugallja, hogy nemzete e fejedelmi házzal szabad, boldog soha sem lehet; büszkesége nem akar többé hódolni annak, kivel mint hadi fél a harczmezőn szemben állott; önszeretete vonakodik kezébe venni a számüzöttség vándorbotját. O tehát végkép s mennél elébb le akarja rontani a hidat, mely még a kibékülés terére vezethetne; s azt lerontva, mintegy kényszeríteni akarja nemzetét az élethalál-harcz folytatására, míg lelkének lángoló szenvedélyét a fejedelmi ház megbuktatásában kielégítve nem érzendi. Úgy akart tenni, mint ama vezér, ki a kétes harczban zászlaját az ellenség közé löki, hogy katonáit végerőfeszítésre