Horváth Mihály: Magyarország függetlenségi harczának története 1848 és 1849-ben - 2. kötet (1871)
Hatodik könyv: A márcziusi alkotmányirat s a nemzet válasza
524 Hatodik könyv. A márczinsi alkotmányirat s a nemzet válasza. 1849. Aprii. indítsa, a zászló megmentésével a győzedelmet is kiragadni annak kezéből. Azt hiszi e nagy lépéssel nem siethet eléggé; mert még mindig Damokles kardjaként függ feje fölött Görgey fővezérnek január 4-kei váczi nyilatkozata, mely V-dik Ferdinándot, az 1848-ki alkotmányreform fenntartásával, még mindig törvényes királynak ismeri el. Fél, s e félelmét a márczius 25-i beszédében maga is elárulá, — fél, nehogy e fővezér, az első jelentékenyebb győzedelmei után egy brumaire 18-kai csíny által a dictátori hatalmat magához ragadja és magyar Monkká válva a forradalmat a fejedelmi trón zsámolyához rakja le. Siet tehát ez előtt is lerontani a hidat, mielőtt a szerencse kedvezése a harczmezőn őt ily szerep eljátszására megkísérthetné. Gyarló emberismereténél fogva azt hiszi, a függetlenség kijelentése, mihelyt befejezett ténynyé válik, s mihelyt — miként azt eleve is bizonyosnak tartá, a képviselőház s a nemzet tömegének nagy többsége által elfogadva és szentesítve lesz, e tábornok sem merészlendi azt többé ellenzeni, mit egyszer kimondva, megmásíthatatlannak nézett; s ha volt is eddig szándéka ama szerep eljátszására, mint a váczi nyilatkozatban kijelentette: a befejezett tény után, jó vagy rosz kedvvel, arról végkép lemondand. Arra számolt, hogy a kormányviszonyoknak a függetlenségi nyilatkozat következtében szükségessé válandó megváltoztatása, alkalmat is nyújtand neki, Görgeyt hadügyminiszterré nevezve, a táborból, hol veszélyessé válhatnék, jó szerével eltávolítani, s ama szerep eljátszására őt képtelenné tenni. A mondottakkal szoros kapcsolatban, végre, még a kormányzói méltóság elnyerése is azon titkos okokhoz tartozik, melyek Kossuthot a fejedelmi ház trónvesztettségének kikiáltására indították. Hogy a puszta czím és méltóság, sőt az anyagi előnyök is, melyek e méltósághoz kötendők valának, oly nagy ingerrel bírtak volna ő reá magára is, mint birtak családjára s különösen nejére, bár ez a férj hiúságát folyton ápolá, — nem hiszszük. De annál nagyobb súlyt fektetett ő a
