Horváth Mihály: Magyarország függetlenségi harczának története 1848 és 1849-ben - 2. kötet (1871)

Hatodik könyv: A márcziusi alkotmányirat s a nemzet válasza

Harmadik fejezet. A függetlenségi nyilatkozat. 515 mélyemet vagy feleslegesnek, vagy pedig a körülmények 1849. Aprii. kivánatához képest nem eléggé tehetségesnek és erősnek látandják —; addig, míg elérkezik az idő, hogy a 3-dik vagy negyedik pontbeli határozat értelmében a kormányrendszert állandóan minden részleteiben megalapítandják —; vagy végre addig, míg azon megállapodás mellett is nyílt homlokkal nem mondhatom el azt, hogy a nemzet már tökéletesen biztosítva van, addig én, uraim, ha önök úgy parancsolják, leszek kormányzó elnök. De az örökkévaló istenre, önbecsületemre esküszöm, azon perczen túl egy pillanatig sem, nem semmi egyéb, mint szerény és szegény magánpolgár!" A viharosan kitört éljenzések közt, melyekkel e végszavai fogadtattak, a nagy fontosságú ülés a ház elnöke által feloszlattatott. Talán hibának, vagy inkább hiánynak mondható, hogy a határozatok 3-dik pontjában, mely a szomszédnépekkel kötendő barátságos szerződésekről szól, egyszersmind az ország kebelében lakó idegen ajkú népek megnyugtatásáról is, melyeknek egy része folyton nyilt lázadásban volt, nem gondoskodott a törvényhozás. Nem azért volt volna pedig szükséges ilyféle határozat, mintha ezen népek eddig kevesebb politikai s polgári jogokkal birtak volna, mint a magyar. Mert hiszen azon demokratikus szellemű törvények, melyek a pozsonyi országgyűlésen a nép javára alkottattak, minden ajkú népre, tótra, oláhra, szerbre, németre szintúgy kiterjedtek, mint a magyarra, s a magyar e törvények szelleme szerint nem is birt semmi egyéb felsőséggel s előnynyel az idegen ajkúak felett, minthogy a törvények s országgyűlés nyelve magyar volt. Hanem tanácsos volt volna ezen alkalmat a különajkú népek megnyugtatására megragadni, s őket nyelvöknek az egyház, iskola, község és törvényhatóság körében való szabad gyakorolhatásáról újabban is világosan biztosítani azért, mert azok tadatlanságát kizsákmányolva, olyféle izgatásokkal bujtogatták őket lázadásra, mintha a magyar nemzet, míg magának szabadságot követel, azalatt a többi nemzetiségeket elfoj33*