Horváth Mihály: Magyarország függetlenségi harczának története 1848 és 1849-ben - 2. kötet (1871)

Hatodik könyv: A márcziusi alkotmányirat s a nemzet válasza

516 Hatodik könyv. A márcziusi alkotmányirat s a nemzet válasza. 1849. Aprii. tani, kiirtani törekednék. Tanácsos volt volna ez azért, mert ezen különajkú népek egynémelyei sokkal alantabb fokán álltak a míveltségnek, mintsem részletes magyarázat s világos biztosítás nélkül megérthették volna, hogy a democratiában, hol minden polgár egyenlő joggal bír, a nyelvek és nemzetiségek jogai is egyenlők; és midőn a kiváltságok egyes polgárokra nézve eltörültetnek, akkor senkinek sem juthat eszébe nemzetiségi arisztokratiát akarni felállítani, vagy ha az eddig tán egynémiben fennállott, továbbra is fenntartani. Kétséget nem szenved, hogy valamint a képviselőház többsége, úgy a nemzet nagy része is teljes megelégedéssel fogadta a függetlenségi nyilatkozatot. A képviselőház többségének egy része, miként számtalan más alkalommal is tanúsítá, Kossuth nézeteivel, akaratával mindig és mindenben megegyezett. Volt légyen azért, mivel maga is forradalmi elvű, szélsőségeken nyargalni szerető, saját meggyőződéseit s kivánatait látta az övéiben kifejezve; volt légyen azért, mivel ékesszólásától elragadtatva, szóhatalmától lebilincselve, szellemi önállástalanságában a dolgokat kellőleg megfontolni képtelen volt, — mindazt jónak, helyesnek, bölcsnek tartotta, mi tőle származott; indokolásaiban, bár azok, ha a szópompából kivetkeztetve, egyszerűen mérlegeitettek, néha talán gyöngéknek, felületeseknek találtattak is, mindig megnyugodott. A többség másik része viszont azért fogadta mindazt, mi tőle jött, készpénznek, mivel a nemzeti ügy, melynek ő volt legkitűnőbb képviselője, melyet ő magában mintegy személyesített, jó, igaz és szent volt. Ez ügy kétségbevonhatlan igazsága és szentsége tűntette fel őt a nemzet nagy tömege előtt is a haza legkitűnőbb első polgára gyanánt; mert e jogos, igaz ügyet ő védte a hazafiság legtüzesebb buzgalmával, az ékesszólás legtündöklőbb, legcsatányosabb fegyvereivel; a nemzet nagy tömege ezért mintegy megtestesítve tekinté benne a maga igaz ügyét. Es a felett, hogy mindig a nemzeti jog hangzott ékes beszédeivel elragadó ajkairól, ő tudott legügyesebben bemarkolni a szenvedélyek húrjaiba, legbájlóbban