Horváth Mihály: Magyarország függetlenségi harczának története 1848 és 1849-ben - 2. kötet (1871)

Hatodik könyv: A márcziusi alkotmányirat s a nemzet válasza

Harmadik fejezet. A függetlenségi nyilatkozat. 499 tétnek is, legalább egy pár nagy tekintetű s fontosságú erős 1849. Aprii. pontot biztosítson egy ideig magának Magyarországon, hogy onnan azután, ha mindent elvesztett, szőhesse ismeretes ármányainak fonalát, és azoknak birtokából intézhesse cselszövényeit arra, hogy a magyar nemzet essék ismét vissza nagylelkűsége régi hibájába, miszerint annyiszor megcsalatva, nemzeti életének legbecsesebb erejében annyiszor megtámadtatva, — ha kényszerítve volt is fegyvert fogni nemzeti létéért, le nem igáztatott ugyan soha az ellenség fegyvere által igazságos harczában; de mindig elvesztette harczának gyümölcsét túlfeszített nagylelkűsége által. „Megleheti, képviselőház, hogy az ellenség nem elégelve meg azon szenvedéseket, miket a nemzet nyakára eddig hárított, új meg új invásiókkal fogja megkísérteni, megölni a magyar nemzetet: de legyen nyugodt a nemzet, mert ha leéltük a mult idők nehéz napjait, a midőn bennünket az ellenség egész hatalma, a saját keblünkben bujtogatott pártütéssel, fegyvertelenül, készületlenül, erő, pénz, katona, fegyver, lőszer, ágyú és minden nélkül talált, a mivel egy nemzet magát az igazságtalanul megtámadó ellen védelmezheti, s mégis most april havában úgy állunk, a mint elmondani szerencsém volt: tehát hiszem a magyar nemzetről, hogy nem lehet többé oly gyáva, miszerint arra, a mi még hátra van, ha tízszeres erővel akarnának is reánk rohanni, megmérkőzni elhatározott ne legyen, s elhatározott annyival inkább, menynyivel bizonyosabb, hogy már most készületlenek nem vagyunk, s ha imitt amott sorainkban megritkúltunk is, de legyen áldott isten érette, meg is tisztúltunk. „A kormány, kötelessége szerint, gyámolítva a t. képviselőháznak rendithetlenül elhatározott resignativus hazaszetete által, s gyámolítva a népnek magasztos hazaszeretete által, melynek tanúja valék utamban mindenütt, de melyet oly magas fokon nem találtam mégis sehol, mint épen azon vidékeken, melyek az ellenség nyomását érezték volt, — a kormány, mondom, mind ezektől gyámolítva, nem fog sem-