Horváth Mihály: Magyarország függetlenségi harczának története 1848 és 1849-ben - 2. kötet (1871)

Hatodik könyv: A márcziusi alkotmányirat s a nemzet válasza

470 Hatodik könyv. A márcziusi alkotmányirat s a nemzet válasza. 1849. Aprii. ható azon szivós, makacs ellentállás, melylyel magokat e háború kezdetén oly gyakran kitűntették. sz.-Tamás Perczel, miután összeköttetését Hegyesen és Zentán megvétele. keresztül Szegeddel ismét helyreállította, s onnan egy pár zászlóaljnyi eró'sítvényt vont magához, april 3-kára tűzte ki Szent-Tamás ostromát, mely eddigelé annyiszor daczolt hadainkkal. A sánczok közt a város lakosságán kivül, mely fegyverrel szinte jól el volt látva, s a védelemben eddig is mindig nagyrészt vett, most csak mintegy négyezer határőr és néhány száz szerviánus őrködött 14 ágyúval, Bosznits és Stephanovits vezérlete alatt. Azon ostromoknál, melyek eddig e város ellen megkísértettek, a fó'támadás mindig a verbászi vonalról intéztetett. Perczel azonban most Kiskérró'l a csatornái hídfő ellen intézte seregeinek nagyobb részével a támadást, míg a verbászi oldalról Gál ezredes alatt csak egy pár zászlóaljat tett működésbe. A szerbek Verbász felöl várván az eró'sebb támadást, erejök javát szokás szerint most is oda vonták; és épen ez okozta veszedelmöket. Az ágyúzás mind a két oldalról reggeli nyolcz óra tájon kezdődött, melyet a szerbek élénken viszonoztak. Közben közben több roham intéztetett, mely azonban mindig sükeretlen maradt; s már félni lehetett, hogy ostromseregünk most is kénytelen lesz elvonulni az elszántan védelmezett sánczok alól. Azonban 10 óra tájban egy gránát a hídfői sánczok közt egy lőporszekérbe esvén, azt légbe röpité, és az őrség közöl többeket földre terített. E gyuladás nagy zavart okozott a szerbek között, melyet Bach százados észrevévén, a 7-dik zászlóalj két századával egészen a hidfő alá nyomult. A várbeliek ettől megrémülve, kissé belebb kezdének vonulni. Alig pillantá meg ezt Földváry Sándor őrnagy, a szegedi önkénytesek parancsnoka, a zászlót kezébe ragadván, csapatának élén tüstént a sánczokra rohan, azt hágcsók segedelmével megmászsza és zászlaját a sánczra tűzi. A háromszínű lobogó megpillantása a rettegett sánczokon, villanyszerűleg hatott honvédeinkre, s a sánczokra