Horváth Mihály: Magyarország függetlenségi harczának története 1848 és 1849-ben - 2. kötet (1871)

Hatodik könyv: A márcziusi alkotmányirat s a nemzet válasza

Második fejezel. A bács-báusági tavaszi hadjárat. 471 több helytt nyomban tömegesen felmásznak. A szegediek után 1819. Aprii. a Thurszky zászlóalj béliek elsők a sánczokon. A megrémült ellenség hányat homlok egymást törve rohan a híd felé, a város belsejében keresve menedéket. Az út azonban a városba csak a hidon és töltésen keresztül vezetett, most pedig a híd és töltés honvédeink üldözése következtében annyira megtorlódott, hogy százanként hullottak a csatornába, s részint a viz részint honvédeink golyói által lelték halálukat, a többiek nagy része futás közben szúratott le. A hid s a város egy része a mieink hatalmába esvén, emez tüstént felgyújtatott. Az őrség azon része, mely a Verbászi oldalon Gál ostromcsapatainak ellenében mind eddig sükeresen védelmezte sánczait, csak most vette észre a veszedelmet, mely hát mögül fenyegeti; s e miatt elcsüggedve, a sánczok védelmével felhagyván, a városba húzódott, rést keresendő a menekvésre. Azonban a hídfőnél betört ostromcsapataink már több utczát elfoglaltak, és miután az 5-dik és 8-dik zászlóaljjal Gál is utánok nyomult, utjokat mindenfelől elállva látván, egy részök kétségbeesve küzd életéért az utczákon; mások a csatornán átúszva Kiskér felé futnak, hol huszárainktól nagy részben levágatnak, mások ismét a város éjszaki oldalán elnyúló Krivája terjedelmes mocsárain keresztül keresnek menedéket, hol nagy részök elsüppedve találta halálát. E mocsár tele volt kocsikkal, lovakkal, podgyászokkal és holt tetemekkel. Ez alatt a város egészen lángba boríttatott. A hídfőnél betört csapatok láng, füst és fegyverropogás között vonultak keresztül a városon annak éjszaki részére, hol a város és mocsár közt tágas tér létezett. Ide vonúltak már elébb a lángok elől a nők és gyermekek is, az előőrsi kunyhókban keresve menedéket, kiket aztán az oda sietett Perczel és Batthyáni védelmök alá fogadtak; mert félni lehetett, hogy a felbőszült honvédek még ezeken is töltik boszújokat. Ilynemű embertelenség azonban vagy épen nem, vagy csak kevés követtetett el. Találtattak ellenben harczosaink soraiban, kik nőket és gyermekeket mentének meg a lángok közöl.