Horváth Mihály: Magyarország függetlenségi harczának története 1848 és 1849-ben - 2. kötet (1871)

Negyedik könyv: A dynasztia nyilt háborúja az ország ellen s ennek önvédelme Budapest megszállásáig

32 Negyedik könyv. A háború kezdete Budapest megszálltáig. 1348- Ukt' és czímzetes püspök a következő felirattal*) indúlt meg 01mützbe : A püspöki „Czászári s apostoli királyi Fölség, legkegyelmesebb kar föl irata a királyhoz. Urunk! „Szívünk legmélyebb fájdalmában sokat szenvedett szegény hazánk sorsa felett jobbágyi hódolattal járulunk Fölséged elébe, biztatva azon reménytől, hogy Fölséged e véres háború veszedelmeivel terhes időben kegyelmesen fogadandja azoknak folyamodását, kik magas kir. kegyelem által jutván a magyar anyaszentegyház kormánylatára, szóval és tettel mindenkor világosan tanúsították alattvalói hűségöket s ragaszkodásukat cs. kir. Fölséged iránt, s kik legszorosabb főpásztori kötelességüknek tartják, a haza, egyház és kir. trón érdekében felszólalni. „Fölséges úr! lehetlennek tartjuk, hogy Fölséged, távol árva hazánktól, híven értesíttetett ennek mostani állapotáról s voltaképen feltűntek volna előtte azon még nagyobb veszélyek, melyek, ha Fölséged saját jó szivének sugallata szerint legfelsőbb kir. hatalmával gyorsan közbe nem lép, nem csak az országot, hanem Fölséged kir. székét is mindinkább fenyegetik. „Mert valóban szomorító, Fölséges úr, hazánknak jelen állapotja. Az alvidéken egy népfaj, bár hazánk többi lakosaival mindenben egyaránt jogosított, elámítva, felbujtva ármányos izgatók által, már hónapok óta, minden ok nélkül, iszonyú lázadásban áll, kiirtani törekedvén onnan Fölséged trónjának legbiztosabb támaszát, a magyar és német ajkú népet. S fájdalom, már számos virágzó város és helység *) E fölirat fogalmazata miatt a püspöki karnak egyik legérdemesebb tagja, az egri érsek, vétetett utóbb gyanúba. Az igazság érdekében tehát kijelentjük, hogy az minden másnak hozzájárulása nélkül az indítványtevő csanádi püspöknek, e munka szerzőjének, tollából folyt, s csak több kifejezések lágyitása után fogadtatott el egyértelmüleg a püspököknek e végett tartott tanácskozmányában. Miből az következik, hogy a fogalmazót kivéve, a többiek abban egyaránt részesültek.