Horváth Mihály: Magyarország függetlenségi harczának története 1848 és 1849-ben - 2. kötet (1871)
Ötödik könyv: Az ország védelme Debreczenből
386 Ötödik könyv. Az ország védelme Debreczenből. ÍS-I'J. Márcz. A békepárt alig titkolhatá örömét, hogy Madarászt oly annyira támogatja Kossuth, ki bár személye mellett egyenesen nem állott is ki a sorompók közé, sőt e vitákba vegyülni gondosan óvakodék, az egyes képviselők irányában tett nyilatkozatai által mégis elárulta, hogy a Madarász elleni kikeléseket némileg a kormány s önmaga ellen intézett megtámadásoknak tartja. Örömének oka pedig abban rejlett, mert a pártnak mindinkább sikerűit a Madarász jellemtisztasága ellen támadt gyanúját bizonyosságra emelni; s ennélfogva eltökélve lévén nem nyugodni, míg őt nemcsak megbuktatja, hanem pelengérre is nem állítja, azt hivé, hogy a napvilágra hozandó botránynak egy részét Kossuthra is, mint Madarász pártolójára háríthatja. Midőn a közjavak január elején Debreczenbe szállíttattak, Duschek, pénzügyminisztériumi államtitkár, ki az átszállításra felügyelt, a Zichy Ödön-féle elkobzott javakat s ékszereket ládákban lepecsételve a rendőri hivatalban tette le s ennek főnöke, Madarász László gondviselésére bízta. Történt, hogy Madarász e javak egy részére árverést hirdetett. A békepárt azonban kipuhatolta, hogy e javak őrizete körül többféle rendetlenség történt: a szekrények ugyanis felnyitva, az azokon létező pecsétek feltörve, az ékszerek rendetlenül összehányva léteztek a szekrényekben; sőt közbeszéd tárgya lőn, hogy egynémi hiányzik is az ékszerekből, mit azonban a lelettárnak Pesten maradta miatt, bebizonyítani nem lehetett. És a békepártnak valóban is az lőn meggyőződése, hogy Madarász csak a végett tartatott árverést, hogy e javak hűtlen kezelésének kimutatását lehetetlenné tegye. Ez okból tehát a párt az árverés folytatását a ház által betiltatni kívánta. Czélját ugyan ez iránt nem érte el; minthogy azonban a hűtlen kezelésnek mind több nyomait fedezte fel, az ügy szigorú megvizsgálását sürgette. Madarász egy ideig oly rettenthetetlen bátorsággal védte magát a ház előtt, mely csak a tiszta lelkiismeretnek vagy a megrögzött szívnek lehet tulajdona. A békepárt mindazáltal nem nyugodott, s végre oly iratokat közlött az Esti
