Horváth Mihály: Magyarország függetlenségi harczának története 1848 és 1849-ben - 2. kötet (1871)

Ötödik könyv: Az ország védelme Debreczenből

Negyedik fejozet. A debreczcni telviszonyok. 387 Lapokban, hogy a kormány kénytelennek érzé magát a vizs- 1849. Mán-z. gálatot Madarász ellen megrendelni. E szennyes tárgyról, mely annyi ingerűit vitákra adott okot, befejezésül legyen itt elég annyit közleni, hogy utóbb, a minisztérium kineveztetése után, Vukovics Sebő igazságügyi miniszter pártatlan vizsgálattételéből valóban kiviláglott, miszerint a békepártiak gyanúja egyátalában nem volt alaptalan, és Madarász László, ha nem is az elsajátításban, — mi bár valószínűnek látszott, de törvényszékileg egész bizonyossággal ki nem mutattathatott; a gondjaira bízott közjavak kezelésénél bebizonyodott könnyelműségben mindazáltal bűnösnek találtatott. Az ügy végeldöntése s a bűnös, vagy bűnösök*) megfenyítése azonban, minthogy a figyelem a nemsokára ezután beállott szerencsétlen események által fontosabb tárgyakra fordíttatott, függőben maradt. Madarásznak ezen annyi kitartással s a szenvedély ernyedetlen erélyével folytatott megtámadása a békepárt tekintélyét és súlyát oly mértékben nevelte, a milyenben a gyűlölt rendőrfőnök mind közelebb és közelebb jutott bukásához. Madarászt némileg a rémuralom s a jót, roszat vegyesen a felszínre hajtani szokott forradalommal oly gyakran karöltve járó erkölcstelenség képviselőjéül tűntette fel a gyémántper; miért természetes volt, hogy az ily egyéniség megbuktatói, már csak azon erkölcsi bátorságnál fogva is, melyet annak megtámadásában kifejtettek, emelkedének a közvéleményben. A többség, mely felszólalásaikat sokáig ellenszenvvel fogadta, mind több figyelmet kezdett fordítani nyilatkozataikra. De bár a pártnak ily módon mind száma nőtt, mind tekintélye növekedett, eldöntőbb hatásra az még sem juthatott a képviselőházban; minek oka, tekintvén a párt irányának lényegét, könnyen megmagyarázható. Mindenki tudta, hogy *) Ezek közé tartozott különösen Mérey Mór, kinek nejénél utóbb a Parisban lévő menekültek több olyféle ékszert láttak, melyet, ha nem teljes bizonyossággal, de nagy valószínűséggel a Zichy Ödön-féle hagyatékból származtattak. 25*