Horváth Mihály: Magyarország függetlenségi harczának története 1848 és 1849-ben - 2. kötet (1871)

Ötödik könyv: Az ország védelme Debreczenből

NEGYEDIK FEJEZET. A debreczeni belviszonyok. ,sl!l Mi alatt a nemzeti szabadságharcz ily módon alakúit, ily Jan.—Márcz. t — folyamatot nyert a nemzeti élet középpontjában, az orszagországgyuiás gyűlésen s ennek az ideiglenes kormánynyal való viszonyaiban é8között. ^ 's történt egynémi, méltó az emlékezetre. A honvédelmi bizottmány, állandó constituált hatalom nem lévén, hanem tekintélyét s hatóságát a nemzet képviselőitől nyervén, folyton szükségesnek látá az országgyűlés együtt létét s azt minden alkalommal sürgette is, hogy annak erkölcsi ereje, tekintélye által a haza válságos perczeiben támogattassék. Csak is ez volt, ez lehetett feladata, az ágyuk dörgése alatt, az országgyűlésnek. Oly időben, midőn a nemzetnek szintúgy mint az ideiglenes kormánynak minden figyelme a háborúra, minden munkássága az önvédelmi képesség fokozására, a seregszaporitásra s a harcz folytathatását feltételező egyéb szerek és szükségletek kiállítására volt irányozva, a nemzet képviselőinek sem lehetett egyéb hivatása, mint a kormányt e nagy munkában gyámolítani. Az állam szervezésébe, bár mi nagy volt volna is arra a szükség, a harcz zajában nem lehetett bocsátkozni. Az országgyűlés ennél fogva legfölebb a háború által előidézett körülményekből s napi viszonyokból meríthette munkássága tárgyait. E feladat minden esetre passiv szerepet igényelt az országgyűléstől; s a debreczeni képviselők e hivatást teljesen