Horváth Mihály: Magyarország függetlenségi harczának története 1848 és 1849-ben - 2. kötet (1871)

Ötödik könyv: Az ország védelme Debreczenből

Harmadik fejezet. ÍV l)ács-bánsági s erdélyi háború. 373 respublika talán néhány jelentékeny hadvezére nélkül isszembe szállhatott volna Európával, de a szervező közüdv-bizottinány s annak hadi lelke, Carnot, nélkül bizonyára nem. „De épen mint szervező vétkezett nagyot Bem Erdélyben, — miért a bűnhődés utóbb nem is maradt el, — portyázó hadviselési s az arra alapitott szervezési módja által, mely épen a tömegek visszahatását igényelte volna leginkább." ... „Magában véve tehát rendkívül fényes volt Bem erdélyi hadjáratának eredménye, és pedig minden kifogás és feltétel nélkül rendkívül fényes volt, mihelyt arról megfeledkeztek, hogy az eredmény csak előleges volt, mihelyt azt véglegesnek tekintették. „Debreczenben ezt valóban véglegesnek tekintették, s ezt talán nem kell Kossuthnak igen élesen felróni, mert Bem rövid tudósításai semmi esetre sem voltak túlzólag szerények Ugy hiszszük Bem hadakozási módjának ezen megítélése ellen semmi tekintetből sem lehet kifogást tenni, mihelyt a dolgokat nyugalommal tekintjük. De nem csoda, ha izgalmas időkben s felizgatott népekben épen a nyugalom hiányzik. A felületes, kivánatokkal s reményekkel teli szemlélő előtt Bem természetesen ugy tűnt fel, mint egy Caesar, ki jött, látott, győzött. Hat hét alatt Bem Erdélyt nem csak az osztrákoktól, hanem orosz szövetségeseiktől is elfoglalta. Azt természetesen senki sem fontolá meg, hogy az oroszok akkor még nagyon határozatlan utasítások szerint indultak s élet-halál harczra a magyar felkelés ellen egyátaljában nem voltak utasítva. Arra sem gondoltak, vagy emlékeztek, hogy Bem Erdélyt egyszer már ép oly gyorsan vagy még gyorsabban vesztette el, mint azt most visszanyerte. Erre emlékezve, el kellett volna ismerni, hogy Erdély most is csak ideiglenes, és koránt sem biztosított birtok a magyarok kezében "