Horváth Mihály: Magyarország függetlenségi harczának története 1848 és 1849-ben - 2. kötet (1871)

Ötödik könyv: Az ország védelme Debreczenből

Harmadik fejezet. A báes-bánsági s erdélyi háború. 369 lati alapját támadni meg, és vitéz seregcink e napon nyert gyó'- 1849. Márcz. zedelme kivívott, nem kevesebb volt, mint birtoka mindazon roppant élelmi s felszerelési készleteknek, melyek Szebenben felhalmozva voltak, birtoka magának Erdélynek. Mert, miként előre látható vala, a császáriak Segesvárt üresen találván, s nem sokára hir ét vévén a bámulattal hallott ténynek, hogy a magyarok Szebenben vannak, nyakra főre siettek Brassóra. Szeben polgá­rai, kik saját fegyveres felkelésök, de még inkább az oláh nép felizgatása által eddigelé annyit ártottak anemzeti ügynek, mely­nek ádázabb ellensége nem volt, mint ők, s kik most remegve várták, miként viszonzandja tetteiket hasonlóval a győzedelmes magyar sereg, alig hittek füleiknek, midőn más nap hallák, hogy Bem a multakért közbocsánatot hirdet; alig hittek sze­meiknek, midőn látták, hogy a rablóknak keresztelt magyar hadak a legszigorúbb fegyelemben tartatnak és semmi rablás, semmi pusztítás nem történik városukban. Bemnek a győzedelem után első gondja volt, annak gyü­mölcseit maradandólag biztosítani. A két székely zászlóaljat, melynek eddig lőfegyvere nem volt, a császári fegyvertárból fel­szerelte ; a Medgyesen hagyott dandárt s egyéb elszórva létezett vagy időközben alakúit csapatokat Kolozsvárról és Maros­Vásárhelyről gyorsan magához vonta. Es miután serege ekként mintegy 12 ezerre szaporodott, márcz. 14-kén annak egy részét Czecz ezredes alatt Brassó felé küldötte; maga pedig a másik részt a Vöröstoronynál megállapodott oroszok ellen vezette. Az oroszokat a szoroson átkergetvén s azt csapataival megrakván, maga is Czecz osztálya után Brassó felé indult, hol időközben a császáriak is egyesültek az ott levő orosz őrséggel. De itt már kevesebb ellentállásra talált, mint egyelőre gondolta. Miután a császáriakat márcz. 18-kán Feketehalomról három órai ágyazás által Brassóra bekergette, azt hivén hogy e város előtt azok s az oroszok ha nem is a győzedelemért, legalább zászlóik s fegyvereik becsületéért, még egy kemény ütközetet adandanak, míg a hosszú menetek által megfáradt seregének nyugalmat engedett, a határszéleiken őrködő derék Horváth M. A függetlenségi harcz tört. II. 24

Next

/
Thumbnails
Contents