Horváth Mihály: Magyarország függetlenségi harczának története 1848 és 1849-ben - 2. kötet (1871)

Ötödik könyv: Az ország védelme Debreczenből

Harmadik fejezet. A báes-bánsági s erdélyi háború. 369 lati alapját támadni meg, és vitéz seregcink e napon nyert gyó'- 1849. Márcz. zedelme kivívott, nem kevesebb volt, mint birtoka mindazon roppant élelmi s felszerelési készleteknek, melyek Szebenben felhalmozva voltak, birtoka magának Erdélynek. Mert, miként előre látható vala, a császáriak Segesvárt üresen találván, s nem sokára hir ét vévén a bámulattal hallott ténynek, hogy a magyarok Szebenben vannak, nyakra főre siettek Brassóra. Szeben polgárai, kik saját fegyveres felkelésök, de még inkább az oláh nép felizgatása által eddigelé annyit ártottak anemzeti ügynek, melynek ádázabb ellensége nem volt, mint ők, s kik most remegve várták, miként viszonzandja tetteiket hasonlóval a győzedelmes magyar sereg, alig hittek füleiknek, midőn más nap hallák, hogy Bem a multakért közbocsánatot hirdet; alig hittek szemeiknek, midőn látták, hogy a rablóknak keresztelt magyar hadak a legszigorúbb fegyelemben tartatnak és semmi rablás, semmi pusztítás nem történik városukban. Bemnek a győzedelem után első gondja volt, annak gyümölcseit maradandólag biztosítani. A két székely zászlóaljat, melynek eddig lőfegyvere nem volt, a császári fegyvertárból felszerelte ; a Medgyesen hagyott dandárt s egyéb elszórva létezett vagy időközben alakúit csapatokat Kolozsvárról és MarosVásárhelyről gyorsan magához vonta. Es miután serege ekként mintegy 12 ezerre szaporodott, márcz. 14-kén annak egy részét Czecz ezredes alatt Brassó felé küldötte; maga pedig a másik részt a Vöröstoronynál megállapodott oroszok ellen vezette. Az oroszokat a szoroson átkergetvén s azt csapataival megrakván, maga is Czecz osztálya után Brassó felé indult, hol időközben a császáriak is egyesültek az ott levő orosz őrséggel. De itt már kevesebb ellentállásra talált, mint egyelőre gondolta. Miután a császáriakat márcz. 18-kán Feketehalomról három órai ágyazás által Brassóra bekergette, azt hivén hogy e város előtt azok s az oroszok ha nem is a győzedelemért, legalább zászlóik s fegyvereik becsületéért, még egy kemény ütközetet adandanak, míg a hosszú menetek által megfáradt seregének nyugalmat engedett, a határszéleiken őrködő derék Horváth M. A függetlenségi harcz tört. II. 24