Horváth Mihály: Magyarország függetlenségi harczának története 1848 és 1849-ben - 2. kötet (1871)
Ötödik könyv: Az ország védelme Debreczenből
354 Ötödik könyv. Az ország védelme Debreczenből. 1849. jan. levelöknek*) hihetünk, csak Saguna püspök és Orgidán brassai kereskedő unszolásaira irták alá a meghívó levelet. Lüders nem tagadta meg a segedelmet; az ügyet mindazáltal kormányának rögtön följelenté, s addig is, míg onnan válasz érkeznék, január 12-ke táján, hadát Erdély közelébe indította. Puchner is tőn jelentést a fontos lépésről kormányához. Olmützben Stadion külügyminiszter volt legnagyobb ellenzője a muszka interventionak; s valószinü, most is az ő befolyásával történt, hogy Schwartzenberg herczeg s miniszter azon választ irá Puchnernek, hogy bár segélyt neki a kormány nem küldhet, a muszkák behivását sem javalja; ha mindazáltal őket már behívta volna, nyilatkoztassa ki Lüdersnek, hogy őt csak a maga felelősségére hívta meg; ha pedig már benn is volnának, ne küldje ki őket: az ügyet majd elvégzi az udvara pétervári kabinettel. E válasz elég volt Puchnernek arra, hogy magára nézve koczkáztatónak ne lássa a felelősséget; s azt ezen indirect felhatalmazás után nem is vonakodott elvállalni. Még Schwartzenberg miniszter e válaszának vétele előtt érkezett hozzá a bukaresti osztrák consul, Timoni, január 22-kéről írt levele, melyben tudósíttatik, hogy Lüdershez a czár válasza már megjött. A czár helyesli, hogy Lüders Szeben és Brassó felhívására nem adott segélyt; de adjon azt, ha Erdély katonai parancsnoka fog hozzá folyamodni. Lüders ennél fogva már készül is bemenni s csak az ő, Puchner felhívását várja. Fontolja meg mindazáltal az altábornagy, hogy a kérdés felette kényes: a külhatalmak ellenzik az interventiot; Fuad Effendi, a török kormány biztosa pedig a törökök semlegességének sérelmét látja benne. Puchner azonban, ha tétovázott volna is még, Schwarzenberg levelének vétele után bizton magára vállalhatni vélte a felelősséget: azonnal meg is kérte tehát Lüders tábornokot, de még mindig oly formán, mintha csak Szeben és Brassó kivánata volna, hogyjőne be hadaival Szebenbe és Brassóba, *) Lásd az 1849-ki „Ostdeutsche Post" hírlapot február 14-ről.
