Horváth Mihály: Magyarország függetlenségi harczának története 1848 és 1849-ben - 2. kötet (1871)

Ötödik könyv: Az ország védelme Debreczenből

346 ötödik könyv. Az ország védelme Debreczenbó'l. 1849. Jan. A szerencsétlen hídvégi csata nagy rémülest tcijeszte HáBéke- romszéken; a sereg oszló félben volt, főbb tisztjei pedig Geszerzo és. jeonnai aikudozni kezdének. Ekkor indula meg Kolozsvár felé ama tizenkét ifjú; hírt hozni, van-e még valahol magyar tábor? s lehet-e reményök némi segítségre ? De ezek még nem tértek vissza, midőn az árapataki szerződés deczemb. 28-kán megköttetett. E szerint Gedeon, ki Bem győzedelmeinek máihírét vette volt, kötelezé magát, hogy idegen fegyveres népet nem hoz be, és senkit el nem fogat Háromszékben. A székelyek viszont ígérték, hogy az esküt Ferencz-József hűségére leteszik, a Mátyáshuszárok s önkéntesek lovait, fegyvereit s ágyúikat kiadják. A határőri székely katonaság mindazáltal fegyverét azontúl is megtartsa. A főtisztek e szerződés párjait január első napjaiban ki is cserélték Brassóban; sőt mind személyesen letették az esküt Gedeon kezébe, mind a határőri katonaságra kötelezett helységekből két-két öreg székelyt is küldének oda, kik az esküta nép részéről letennék. A nép maga azonban koránt sem volt a főtisztekkel egyértelemben, s nemcsak hogy az ágyukat s fegyvereket ki nem adta, hanem január 5-kén értesülvén, hogy Erdővidékre fegyveres nép vonult be s a hámorokat, hol ágyúikat öntötték, szétrombolá, egy csapat székely, Sárosy Ferencz hadnagy alatt, ismét a szász földre csapott s Hermánt megvévén felprédálta. Horváth Albert főkirálybiró azonban, a főtisztekkel egy értelemben, január 10-kére Sepsi-Sz.-Györgyre gyűlést hirdetett, hol a szerződés szerint a szék részéről is letétetnék az eskü. A gyűlésre kevesen jelentek meg, s ezek is csak akkor szűntek meg végre vonakodni, midőn a királybíró kijelentette, .hogy Gedeon különben minden erejét a szék ellen hozza. E gyűlésen már abrassai „Wochenblatt" egy lapja is kézről kézre járt, mely hírűi hozta, hogy Bem Erdélybe jött s Kolozsvárig nyomult ugyan; de tőle nincs mit félni, mert miután Windischgratz egész Magyarországot meghódoltatta, ő is csak menekülni jött megvert hadaival Erdély hegyei közé. De bár