Horváth Mihály: Magyarország függetlenségi harczának története 1848 és 1849-ben - 2. kötet (1871)

Ötödik könyv: Az ország védelme Debreczenből

Harmadik fejezel. A bács-bánsági s erdélyi háború. 347 az eskü ekként a szék részéről letétetett, a szerződés többi 1819. Jan. pontjai soha sem hajtattak végre, mert Bem néhány nap múlva itt is nagy fordulatot hozott az ügyekbe. Mielőtt azonban ő győzedelmes hadaival a székely földre bevonult, Erdély egynémely városát, hol még a császáriak uralkodtak, siralmas sors érte. A császári vezérek, kik Bem győzedelmes éjszaki hadjárata alatt minden erejöket GyulaFehérvárott és Szebenben öszpontosították, seregeink előhaladását délfelé megnehezítendők, az izgatás minden nemeit reáfordították, hogy a hegyi oláhokat, kik móczoknak is neveztetnek, mennél nagyobb számban birják a felkelésre. A praefekturák legioi koránt sem álltak ugyan ki oly nagy számban, mint Puchnernek az oláh bizottmány igérte volt; de mégis sok ezernyi felkelt oláhság, részben császári tisztek, részben oláh izgatók által vezetve, lepte el a Maros, Aranyos, Hév- és Hideg-Szamos folyamok völgyeit, pusztítva, rabolva, gyújtogatva a magyar helységeket. Es a szerencsétlen Nagy-Enyed, mely novemberben a magyar hadak kivonulta után már egyszer martalékává lett a vegyes császári, szász és oláh rabló csoportoknak, ismét áldozatává lőn a szabadság ügye iránti hűségének. Miután Czecz dandárával Tordára nyomult, a császáriak pedig Nagy-Enyedtől Gyula-Fehérvárra hátráltak, Nagy-Enyed polgárai, azt hivén, hogy reájok nézve is megjött már a szabadulás ideje, egy követség által üdvezlék a Tordára beszállásolt hadainkat, egyszersmind védelmet kérvén a vidékükön mind nagyobb csoportokban kalandozni kezdő móczok ellen. De Czecz parancs nélkül el nem hagyhatta állomását; Nagy-Enyed különben is gyönge dandárát pedig annál kevesbbé oszthatá f"^,^^1 meg, minthogy az Aranyos völgyében és a Mezőségen fekvő magyar helységeket is veszély fenyegette. Enyed tehát védetlen maradt. Január8-kán, a musinai papból praefektussá lett Prodán alatt mintegy 9—10 ezernyi oláh had jelent meg a város előtt s annak feladását kívánta. A fegyvertelen polgároknak alig volt választásuk. Tudatják tehát az oláhokkal hogy, ha