Horváth Mihály: Magyarország függetlenségi harczának története 1848 és 1849-ben - 2. kötet (1871)

Ötödik könyv: Az ország védelme Debreczenből

Harmadik fejezet. A Tiács-báusági s erdélyi háború. 345 aztán dús zsákmánynyal terhelve térnek haza. Majd a Föld- i848.Decz. vár táján táborozó Heydtét készülnek újabban megtámadni, ki azonban őket be nem várván, sietve vonúlt vissza. E süker oly tűzbe hozza székelyeinket, hogy már Brassót is megtámadni kivánták, bár azt Gedeon altábornagy egy hadosztálylyal tartá megszállva; minek azonban Zsombory ezredes, ki ismét a sereg élére állott, a veszélyt előre látva, állhatatosan ellenszegűle. De e szándokkal deczember második felében különben A hidvési csata is felhagyni kényteleníttettek a székelyek, mert Gedeon deczem- decz. 24-kén. ber 18-kán Schurter tábornok dandárát is Brassóba vonta, hogy mielőtt az éjszaki részekre, Wardener támogatására megindulna, Háromszéket is meghódoltatván, az egész székely földet nyugalomban hagyja háta mögött. A székelyek e nagy erő megindúltáról értesülvén, határaik védelmére vonúlnak vissza. De Gedeon őket oda is követi, s a csata, mely Hidvégnél decz. 24-kén vívatott, szerencsétlenül végződik a székelyekre: megveretnek és szertefutnak. A derék XH-dik honvéd-zászlóalj két százada, hogy a futamlókat fedje, csak lassan s harczolva hátrál. Egy vasas század, melyet Gedeon a futamlók üldözésére küld, hamar eléri honvédeinket. Ezek még kevesbbé lévén a taktikai mozdulatokba begyakorolva, a helyett, hogy négyszöges tömeget képeznének, futással kezdenek menekülni. De utolsó századok hamar utóiéretik, s a vasasok már-már szabdalni készülének azt, midőn néhányan azon hitben, hogy a betanult katonalovak a földön fekvő embert meg nem tapossák, magokat a földre vetik, vagy bokrok mellé kuczorodnak. A példát követi a többi is; és a vasas század vágtatva rohan keresztül rajtok, a kissé már előbbre haladt század után. Mihelyt azonban a lovasok átrobogtak, honvédeink gyorsan felugrálnak s egy golyózáport küldenek reájok. A másik század, hallván a sortüzet, rögtön megfordul s előlrül üdvezli a vasasokat, mire ezek látván, hogy közölök számosan halva vagy megsebesülve rogynak le lovaikról, oldalt kanyarodnak; s vége az üldözésnek.