Horváth Mihály: Magyarország függetlenségi harczának története 1848 és 1849-ben - 2. kötet (1871)

Ötödik könyv: Az ország védelme Debreczenből

Harmadik fejezet. A bács-bánsági s erdélyi háború. 337 szolgált ösztönül, hogy lépteiket siettessék. Ekkor Asztalos a 1848. Decz. zászlót megragadván, s vitézeit a maga követésére szólítván, velők az ellenségre rohan, annak nagy részét levágja, leszúrja, a többieket a fó'utczából kiűzi. A harcz mind több utczára terjed, a még bennmaradt polgárok is észrevévén a mieinket, boszútól lihegve rohannak a házaikban rabló szerbekre s horvátokra. Rövid idő múlva nyakra-főre menekült át az ellenség a Maroson, ostromszereinket is ott hagyván a város terén. Valahára Gál tábornok is visszatért megfutamlott zászlóaljaival ; az ellenség pedig többé nem intézett támadást a mieinkre. Asztalos és a 29-dik zászlóalj e dicső tette, mely szabadságharczunk legfényesbjei közé sorozható, alig került száz ember vesztébe; mig az ellenség több száz holtat és sebesültet hagyott a csatatéren, mi kivált onnan fejthető meg, hogy az elkeseredett polgárok kímélet nélkül öldösték az elszórt s házaikat rabló ellenséget. Elesett egyebek közt Ivannovics és Stankovics ezredes is, számos más tisztekkel. A Rukavina ezredből pedig az ütközet alatt két tiszt 50 emberrel jött át seregünkbe. Más nap Asztalos korán reggel Új-Aradon is megtámadta az ellenséget. De azt a múlt napi veszteség annyira megfélénkítette, hogy ellent sem állván, nagy sietséggel s rendetlenül vonúlt vissza Temesvárra. Az ellenség e támadásának reánk nézve az volt, a győzedelem daczára is, káros következése, hogy az ellenség a megfutamlott Gáltól Mikólakán hátra hagyott hat haubicz ágyút magával vitte, a várat pedig, mely élelemszerben már hiányt kezdett szenvedni, avval néhány hónapra ismét ellátván, az ellentállásra megint képessé tette. — Kormányunk, mihelyt az események hírét vette, Gál tábornokot a vezérlettől azonnal elmozdítván, számadásra vonta, és Kiss Pál ezredesre bízta a sereg vezérletét, kit abban néhány hét múlva Vécsey tábornok váltott fel. Horváth H. A függetlenségi harcz tört. II. 22