Horváth Mihály: Magyarország függetlenségi harczának története 1848 és 1849-ben - 2. kötet (1871)
Ötödik könyv: Az ország védelme Debreczenből
338 Ötödik könyv. Az ország védelme Debreczenl)ól. 1848. Decz. A múlt év végétől kezdve, midőn Bem tábornok Kolozsvárt oly hirtelen gyorsasággal visszavette, Erdélyben is igen h&ború BT- kedvező fordulatot nyertek a nemzet ügyei. Bem 7000 hon' ^ Vif véddel s huszárral, mintegy 5000 nemzetőrrel és 30 ágyúval után. kezdette meg a hadjáratot a császáriak ellen, kik, a nagy számú oláh felkelteken kivűl, Puchner altábornagy fővezérlete alatt 22 gyalog-zászlóaljat, 16 lovas-századot és 60 ágyút állíthattak csekély seregünk ellenébe. Mielőtt Bem hadimunkálatait Kolozsvárról tovább folytatná, a felizgatott oláhság lecsilapítása végett a nép minden nyelvén következő nyilatkozványt bocsátott ki Erdély lakosihoz : „A magyar hadsereg jő, hogy kiszabadítson benneteket a reactio rabigája s a katonai zsarnokság alól. A magyar álladalom alkotmánya által biztosított szabadság ismét életbe lép. Mindennemű politikai vétkekért átalános bocsánat biztosíttatik az egész országra nézve. „Ámde, midőn a multakra fátyol vettetik, midőn az eltévedt lakosoknak kegyelmes bűnbocsánat adatik, figyelmeztetnek egyszersmind az ország minden lakosai, hogy az alkotmányos kormány ellen elkövetendő minden politikai vétkek hadi törvényileg fognak büntettetni. Azon lakosok, kik kezeikben fegyverrel fogatnak el, úgyszintén, kik magyar hadseregeink belépte után rögtön mindennemű hadi tűzfegyvereiket át nem adják, halállal büntettetnek. „Minden, a hadsereg élelmezésére tartozó kellékek és megrendelt szállítások a tisztek által nyugtatványoztatni s a kormánybiztosok által készpénzzel fognak kifizettetni." De az oláhok, kiknek műveletlen részét a fékevesztett, vad szenvedélyek, rablás, pusztítás, gyilkolás 5 értelmesbjeit pedig, kevés kivétellel, az önálló nemzetiség eszméje s a nemzetökben bírandó hivatalok s hatalom vágya a józan ész és mérséklet szavára süketekké tettek, az alkotmányos szabadságban élvezhető jogegyenlőség pedig ki nem elégített, — Bem e jóakaró felhívására nem hallgatva, épen ez időben
