Horváth Mihály: Magyarország függetlenségi harczának története 1848 és 1849-ben - 2. kötet (1871)

Ötödik könyv: Az ország védelme Debreczenből

Második fejezet. Hadi működések a főváros elveszte után. 283 retett volna működni s míg csak lehetett, mindenkép halasztá i&w. Pebr. az egyesülést Windischgrátzczel. Schlick ugyanis látván, hogy a tornaijai ágyúzás után nem üldöztetik, sőt a magyar hadak visszavonulnak; s értesülvén arról is, hogy Klapka hadteste egyedül áll Miskolcz táján: ezt megcsapni óhajtván, Rimaszombatból február 19-kén Putnok felé indult. E mozgalma Dembinskit is arra indítá, hogy részint a Görgeynek Miskolcz felé tartó, részint Klapka hadtestéből néhány osztályt szinte összevonjon Sajó-Sz.-Péteren. S minthogy ez idején történt, Schlick 21-kén, némi csatározás után megint kitért a nagyobb erő elől és gyorsan visszavonult Rimaszombatba. E hadmozgalom kivánt alkalmat nyújtott Görgeynek, összetűzni a „lengyellel". Dembinski ugyanis a többi közt a Görgey hadtestéhez tartozó Aulich hadosztályát is, mely épen útban volt Forróról Szikszóra, Görgey tudta nélkül SajóSz.-Péterre rendelte. Aulich engedelmeskedett, de jelentést tett Görgeynek. Ez, ki mitsem akart tudni arról, hogy a febr. 12-kei hadügyminiszteri rendelet szerint minden hadosztály a fővezér egyenes rendelkezése alatt áll, hadtestparancsnoki tekintélyét sértve állítván, egy éles hangú előterjesztést intézett Dembinskihez, ilynemű egyenes avatkozások ellen a hadtestparancsnokok intézkedéseibe, állítván, hogy ennek következtében lehetetlen az osztályok élelmezéséről kellőleg gondoskodni. Pár nap múlva pedig személyesen is felkereste a Sajó-Sz.-Péterről Miskolczra visszatért fővezért. Dembinski, teljes joggal, szemrehányásokat tett Görgeynek; de hibázott abban, hogy beszédében, indulatos jelleménél fogva, mindinkább oly tűzbe engedte magát ragadtatni, hogy a számítással hideg s hallgatag Görgey, iránta különben is gyönge tiszteletét teljesen elvesztvén, még eltökéltebb lőn, őt az első alkalommal megbuktatnia. Es ezóta Görgey még kevesbbé mulasztá el felhasználni az alkalmakat, melyekben ápolhatá a fővezér iránti bizalmatlanságot, vált légyen az bár a hadseregnek és a hazának kárára; csak arra ügyelt, hogy minden baj, melyet alattomban előidéz,