Horváth Mihály: Magyarország függetlenségi harczának története 1848 és 1849-ben - 2. kötet (1871)
Ötödik könyv: Az ország védelme Debreczenből
284 ötödik könyv. Az ország védelme Debreczenből. 1849. Febr s érette minden gáncs Dembinskire háramoljék. S ily alkalmat elégszer nyújtott az; hogy Dembinski az önálló hadosztályokra való felosztást fenntartani törekedvén, e hadosztályok mozdulatai iránt a hadtestparancsnokok melló'ztével is több ízben közvetlen rendelkezett. Görgey azonban, ki egyátalában fenn akarta tartani a maga régi befolyását hadtestének minden osztályaira, — bár a fővezérnek egyenesen a hadosztályokhoz küldött rendeletei az ó' tudomására is eljutottak, ilyenkor szándékosan elmulasztá, gondoskodni a hadosztályélelméről. S midőn aztán e miatt a jó ellátást megszokott hadosztályban zúgolódás támadt, a hiány okát egyenesen Dembinskire hárítá, ki az ő tudtán kivűl rendelkezett légyen a hadosztály mozdulatai iránt. Meg kell azonban vallani, hogy nagy hiba volt, akkor midőn az önálló hadosztályok rendszere behozatott, egyszersmind az élelmezési rendszerben is nem tenni meg a szükséges reformokat. Ilyféle esetek miatt az elégedetlenség és viszály menten gyarapodva, oly ijesztő alakban kezdett mutatkozni, hogy annak híre Debreczenbe is elhatott, s Kossuth aggodalomteljesen sietett azonnal a táborba. Az egyenetlenség annál veszélyesebbnek tűnt fel, minthogy a császári sereg mozdulatairól ítélve, az ütközet ideje csakugyan közeledett, a mi hadaink pedig, jobbára e viszályok miatt, még korántsem voltak öszpontosítva. Kossuth a táborban kevesebb nehézségre talált az egyetértés színleges helyreállításában, mint egyelőre gondolta. Görgey, a tettetésben mester, a legkészségesebb engedelmességet ígérte, s Dembinskivel sem kerülte a találkozást. Még nélkülözhetőbbnek s könnyebben kipótolhatónak érezvén magát, mintsem hogy tanácsosnak tarthatná, a fővezérrel fontos ok nélkül kikötni: a kormányelnök jelenlétében oly hajlékonynak s jóakarónak színlelé magát, hogy Kossuth, gyarló emberismerete mellett, a viszályt rövid időzése alatt a táborban teljesen kiegyenlítve hivén, örömmel tudósítá visszatérte után a képviselőházat, miként „istennek hála, minden rendén van és nincs semmi baj". Görgey lelkében pedig még heve-
