Horváth Mihály: Magyarország függetlenségi harczának története 1848 és 1849-ben - 2. kötet (1871)

Ötödik könyv: Az ország védelme Debreczenből

240 Ötödik könyv. Az ország védelme Detreczenböl. 1849. Jan. vész, az egyetlen biztos átmenet és az üldöző ellenség daczára, a város védelme nélkül, a Duna bal partjára meneküljön; „3. azon utasítás, hogy egy küldöttség az ellenséges sereg fővezéréhez bocsáttassák. „Ezen három tény bármelyike elégséges volt volna a hadtest bizalmát a honvédelmi bizottmány férfiaiban megingatni ; együttvéve pedig, még azon gyanút is kellé ébreszteniük, mintha a hadtest ekkorig — a legszelídebb kifejezéssel élve, — használható, de veszélyes eszköz volt volna gyakorlatlan kezekben. „Hogy tehát közepette a politikai fondorkodásoknak, melyeknek hazánk, különösen a legközelebbi múltban kitéve volt, szigorún törvényes állását rendületlenül megtarthassa, a feldunai hadtest ezennel a következő nyilatkozatot bocsátja közre : „1. A feldunai hadtest hű marad esküjéhez, miszerint Magyarországnak V. Ferdinánd király által szentesített alkotmányát minden külellenség ellen védendi. „2. Ugyanazon elszántsággal fog azonban a feldunai hadtest mindazok ellen fellépni, kik éretlen respublikái kísérletek által, az ország belsejében az alkotmányos királyságot megdönteni igyekeznek. „3. Az alkotmányos monarchia fogalmából; melynél a feldunai hadtest utolsó emberig megmarad, magából következik, hogy csupán és egyedül azon parancsoknak fog engedelmeskedni, melyek a felelős magyar hadügyminisztertől, vagy annak önmaga által nevezett helyettesétől, törvényes úton érkeznek. „4. Miután a feldunai hadtest, megemlékezve Magyarország alkotmányára letett esküjéről s becsületéről, tökéletes tudattal bir aziránt, hogy mit akar és mit kell tennie : ennél fogva végül kijelenti, hogy az ellenséggel kezdett bármi egyezkedés eredményét csak akkor ismerendi el, ha az egy részről Magyarország azon alkotmányformáját, melyre a