Horváth Mihály: Magyarország függetlenségi harczának története 1848 és 1849-ben - 2. kötet (1871)

Ötödik könyv: Az ország védelme Debreczenből

232 Ötödik könyv. Az ország védelme Debrecenből. 1849. jau. nemzeti képviselők, vagy bár ki azt mondja : ilyen, amolyan erősek vagyunk : ez czélra nem vezet. A magyar nemzetnek millióit nem lehet legyilkolni; és ha elvész, csak öngyávasága által veszhet el. Hasztalan minden kecsegtetés : ha nem védelmezi magát a nemzet, ha nem áll fel, mint egy férfiú, úgy meg fog halni gyalázatosan; ellenben, ha védeni fogja magát, akkor megél! Fogja-e ezt tenni? (A képviselők e szavakra, székeikről felugorva, egy hanggal kiáltják: „fogja!") Ha fogja, akkor esküszöm az örökkévaló istenre, hogy akár én, akár ki a kormányon, megmenti a hazát. De ha nem teszi, akkor tessék leütni még ma fejemet, mert nem tudom megmenteni a hazát!" A képviselők e szónoklat folytában annyira felmelegedtek, hogy midőn őket Kossuth némi határozatok hozatalára, s különösen arra szólította fel, hogy a harcznak utolsó perczéig együtt maradjanak, a képviselők, felállva, esküre emelt kezekkel, a legnagyobb lelkesedéssel egyhangúlag kiáltanák : „együtt maradunk!" — és azonnal következő határozatokat alkotának: A képviselő „1. Hogy miután a magyar nemzet nem új jogok megtárzatai Ue- nyerése, hanem csupán királyi esküvel is biztosított s most breczenben. hitszegőleg fegyveresen megtámadott ezred éves országos létele, önállása s alkotmányosságának megvédése végett kényszerül az önfentartás természeti törvényénél fogva szinte fegyveresen ellentállani: — a nemzet országos lételét, függetlenségét, alkotmányát és nemzetiségét utolsó emberig, utolsó csepp vérig tovább is védelmezni fogja. „2. Ezen határozat kihirdetése napjától mind azok, kik a harczban gyáván megfutamlanak, főkép a tisztek, mint hazaárulók, halállal fognak büntettetni. „3. A kormány főgondjai közé számítsa ügyelni, hogy a hadjáratok által a nép mennél kevesebb terhet érezzen; minden zsarolás, bár ki követné is el, halállal büntetést huzandván maga után.