Horváth Mihály: Magyarország függetlenségi harczának története 1848 és 1849-ben - 2. kötet (1871)
Ötödik könyv: Az ország védelme Debreczenből
Első fejezet. A közügyek Windischgriitz bevonúltakor Budapestre. 233 „4. Mind azt, mit a nép kiszolgáltat, a kormány vagy adó fejében fogadja el, vagy kész pénzben fizesse ki; és a mennyiben az álladalom pénzereje a tüsténti kész fizetést itt ott nem engedné : a képviselő ház ezennel ünnepélyesen fogadja, s ezen kötelezést a nemzeti becsület ótalma alá helyezi, hogy mihelyt a körülmények megengedik, az álladalom részére történt minden bármi nemű kiszolgáltatás törvényes kamatokkal együtt meg fog téríttetni." A képviselőket ezen gyűlésen látva, s határozataikat hallva, azt hitte volna az ember, hogy az ügyek állapota már alapos reményre jogosít fel a győzedelem iránt, s valamennyinek keblében bátorság és bizodalom váltotta fel az imént mutatkozott csüggedést és levertséget. Ki azonban a kedélyek hangulatát közelebbről vizsgálta, nem maradt kétsége, hogy a bátorság és bizodalom külszíne alatt még egyre aggodalom és reménytelenség gyötri a hazafiakat. Az elszántság, sokakban nem hiányzott ugyan; de annak inkább kétségbeesés, mint remény és bizodalom volt forrása. A szónok lelkesítő szavai pillanatnyilag felmelegíthették ugyan a kebleket; de a szomorú valóság, mely minden felől csak veszedelmeket tűntetett fel, hamar szétoszlatta ismét a jobb jövőnek ábrándképeit, s még komorabb bánatba sülyeszté a hazafiakat. Magán Kossuth beszédjén is, bár, hogy gyulaszszon, az indulat lángját vegyíté szavaiba, a legmélyebb aggodalom, a nemzet igaz ügyének féltése, s a kétségbeesés elszántsága szövődik keresztül. Az isten és a nemzet ügyének igazságából ügyekszik erőt meríteni, lelkesedést ébreszteni; de a harczra nem a remény lelkesedésével ébreszt, hanem a halálnak különben el nem kerülhető bizonyosságával ösztönöz. „Védelmezze —úgymond —magát a nemzet, hiszen ha elvész sem történik vele rosszabb, mint hogy meghaljon; — ha nem is a valószínűség, tehát a véletlenségek sorában megtörténhetik, hogy megmaradunk, ha védjük magunkat; de ha megadjuk magunkat, bizonyosan elvesztünk!"
