Horváth Mihály: Magyarország függetlenségi harczának története 1848 és 1849-ben - 2. kötet (1871)

Negyedik könyv: A dynasztia nyilt háborúja az ország ellen s ennek önvédelme Budapest megszállásáig

170 Negyedik könyy. A háború kezdete Budapest megszálltáig. Miklós tanáíais. Decz. hogy az ifjú császár mellett trónra ült reactio megmásíthatlanul ezt tűzte légyen ki jelszavául: „minden, vagy semmi; tökéletes centralisatio, minden országok s tartományok organikus egysége, vagy végbukás!" Legrosszabb esetben pedig az eszélyes passiv ellentállást czélravezetőbbnek hitték, mint a mindent koczkáztató háborút. A trónváito- j± két pártnak ilyetén vélemény s elvkülönbsége közt zás feletti . , tanácskoz- nyilt meg decz. 6-kán, az egyesíílt két háznak közös, zárt many' tanácskozmányában, a vitatkozás a decz. 2-kai manifestumok fölött, melyek csak magán uton, a Pozsonyban működő kormánybiztos, Csányi László, által jutottak a honvédelmi bizottmányhoz s ettől a törvényhozó karhoz. Wesselényi A tanácskozást a köztiszteletben álló világtalan Wesselényi Miklós kezdette meg. Beszédében a békepártnak említett elveit s nézeteit fejtegeté s azon tanácscsal végezte eló'adását, ne koczkáztassa a nemzet kétes kimenetű háborúban politikai életét, hanem „meghajolva a kénytelenség hatalma előtt," fogadja el a manifestumokat, ismerje el királyául Ferencz-Józsefet, s ez által tegye meg az első lépést a még nem lehetetlen békés kiegyenlítésre. Megható jelenet volt, igy beszélni hallani e férfiút; hallani, miként ő, ki ifjúságától fogva egyike a nemzeti szabadelvű ellenzék vezéreinek, minden fenyegetések, veszélyek, elitélések daczára oly ernyedetlenül küzdött az alkotmányos szabadság és nemzeti jogok mellett; miként ő, ki politikai elveihez, a reform, haladás és nemzeti függetlenség szent ügyéhez oly önfeláldozó elszántsággal ragaszkodott, hogy azokért személyes szabadságát sem kételkedett feláldozni, s kit meggyőződéseiben a felségsértési bűnvád és a fogság sanyaruságai sem valának megingatni képesek, — ő most, bár hangjának régi rendkívüli erejével, de a vakság, erkölcsi szenvedések s imádott hazájának féltése miatt megtört lélekkel, engedékenységet, önmegadást, s a törvénytelen, de túlsúlyú hatalom előtt meghódolást hirdete. A rendkívüli erejű lélek, ha nem zava-